HunKNB - Psalms - 9

9:1  A karvezetőnek. A »Mút labbén« dallama szerint. Dávid zsoltára.

9:2  Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet.

9:3  Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet!

9:4  Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak.

9:5  Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél.

9:6  Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre.

9:7  Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is.

9:8  Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát.

9:9  Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.

9:10  Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője.

9:11  Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram.

9:12  Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között.

9:13  Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát.

9:14  Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem,

9:15  hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon.

9:16  A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg.

9:17  Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz.

9:18  Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről!

9:19  Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.

9:20  Kelj fel, Uram! Ember ne legyen elbizakodott, színed előtt ítéletre kerüljenek a nemzetek.

9:21  Bocsáss rájuk, Uram, rettegést, hadd tudják meg a nemzetek, hogy csak emberek!