HunKNB - Sirach - 14

14:1  Boldog az a férfi, aki nem vétett szája szavával, akit nem bánt gond bűn miatt!

14:2  Boldog, akinek nem aggódik lelke, és akit nem hagyott el reménye.

14:3  A telhetetlen, kapzsi ember nem veszi gazdagsága hasznát; mire jó az arany az irigy embernek?

14:4  Aki szívesen gyűjt igaztalan vagyont, másnak gyűjti azt; vagyonában idegen dúskál majd.

14:5  Aki galád magához, jó lesz-e az máshoz? Bizony, nem talál gyönyörűséget javaiban!

14:6  Nincs rosszabb annál, aki magához is irigy, galádsága bérét magával hordozza!

14:7  Ha jót cselekszik is, nem teszi tudva, akarva, és végül mégis csak elárulja galádságát.

14:8  Gonosz az, akinek irigy a szeme, aki elfordítja arcát és megveti saját lelkét.

14:9  A kapzsi szeme nem tud betelni igaztalan jószággal, nem lakik jól, míg csak el nem emészti sorvadozó lelkét.

14:10  A gonosz szem gonoszra tör, de nem lakik jól étellel, szűkölködik és bánkódik asztalánál.

14:11  Fiam! Ha van miből, tégy jót magaddal, és mutass be méltó áldozatokat Istennek!

14:12  Gondolj arra, hogy a halál el nem marad, hiszen ismered az alvilág törvényét, mert a világ törvénye: Minden bizonnyal meg kell halni!

14:13  Tégy jót barátoddal még halálod előtt, erődhöz képest nyújtsd ki kezedet, és adj a szegénynek!

14:14  Ne vond meg magadtól a jó napot, s egy cseppet se mulassz el a kapott jóból!

14:15  Nemde másnak kell átengedned fáradságod gyümölcsét, és sorsvetésre hagyod, amit szereztél!

14:16  Adj, és fogadj el, és tedd igazzá lelkedet!

14:17  Halálod előtt cselekedj igazságot, mert nem lehet ételt lelni az alvilágban.

14:18  Minden test elfonnyad, mint a fű, mint a fakadó levél a zöldellő fán:

14:19  az egyik kihajt, a másik lehull. Ilyen a húsból és vérből való nemzedék: az egyik bevégzi, a másik születik.

14:20  Minden romlandó alkotás tönkremegy végül, és alkotója nyomon követi;

14:21  de elismerést nyer minden kiváló alkotás, és alkotója megbecsülésben részesül miatta.

14:22  Boldog az az ember, aki a bölcsességgel tölti idejét, aki annak igazsága fölött elmélkedik, és okosan fürkészi Isten gondviselését;

14:23  aki szívében fontolóra veszi a bölcsesség útjait, és megérti annak titkait; aki utánajár, mint a nyomkereső, és megmarad útjain;

14:24  aki betekint ablakán, és ajtajánál hallgatózik,

14:25  aki a háza mellé telepszik, és sátra cövekét a falához erősíti, aki mellette üti fel sátrát, és örökre megszáll szép hajlékában;

14:26  aki a lombja közé rejti fiókáit, és az ágain tölti éjjelét;

14:27  aki az árnyékában lel menedéket a hőség elől, és oltalmában megpihen.