HunUj - Exodus - 9

9:1  Azután azt mondta az Úr Mózesnek, hogy menjen be a fáraóhoz, és így beszéljen vele: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem!

9:2  Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket,

9:3  akkor megveri az Úr a mezőn levő jószágodat, a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat: igen nagy dögvész lesz.

9:4  De különbséget tesz az Úr Izráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem pusztul el abból, ami Izráel fiaié.

9:5  Határidőt is szabott az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr mindezt az országban.

9:6  Másnap meg is cselekedte ezt az Úr, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el.

9:7  A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De a fáraó szíve konok maradt, és nem bocsátotta el a népet.

9:8  Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára!

9:9  Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban.

9:10  Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.

9:11  A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek keletkeztek a mágusokon is és minden egyiptomin.

9:12  De megkeményítette az Úr a fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk - ahogyan megmondta az Úr Mózesnek.

9:13  Ezután azt mondta az Úr Mózesnek, hogy álljon oda korán reggel a fáraó elé, és ezt mondja neki: Így szól az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy szolgálhassanak nekem!

9:14  Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom, meg szolgáidra és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!

9:15  Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy kipusztulhattál volna a földről.

9:16  De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.

9:17  Ha továbbra is gátolod népemet, és nem bocsátod el,

9:18  akkor én holnap ilyenkor olyan nagy jégesőt zúdítok le, melyhez hasonló nem volt Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig.

9:19  Most azért küldj el, hajtasd be jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van, mert olyan jégeső szakad minden emberre és állatra, hogy ami a mezőn marad és nem hajtják haza, elpusztul.

9:20  Aki megijedt az Úr kijelentésétől a fáraó szolgái közül, hazamentette a szolgáit és jószágát.

9:21  Aki azonban nem szívlelte meg az Úr kijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.

9:22  Ekkor azt mondta az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy essen jégeső egész Egyiptomban emberre, állatra és a mező minden füvére Egyiptom földjén.

9:23  Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, az Úr pedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított az Úr Egyiptom földjére.

9:24  Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják.

9:25  Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot, a mező minden füvét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját.

9:26  Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak.

9:27  Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ezúttal vétkeztem! Az Úr az igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk.

9:28  Könyörögjetek az Úrhoz, mert elég volt már a mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.

9:29  Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet az Úrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: az Úré a föld.

9:30  Tudom ugyan, hogy te és szolgáid még mindig nem féltek az Úristentől.

9:31  A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott.

9:32  De a búzát és a tönkölyt nem verte el, mert azok később érnek.

9:33  Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét az Úrhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött a földre.

9:34  Látva a fáraó, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is, meg szolgáinak is.

9:35  Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait - ahogyan megmondta az Úr Mózes által.