HunKNB - Genesis - 21

21:1  Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott.

21:2  Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki.

21:3  Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak,

21:4  s körülmetélte a nyolcadik napon, amint Isten megparancsolta neki.

21:5  Ábrahám százesztendős volt, amikor megszületett a fia, Izsák.

21:6  Sára pedig azt mondta: »Isten nevetést szerzett nekem, s aki csak meghallja, együtt nevet velem!«

21:7  Azután azt mondta: »Ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még fiút fog szoptatni, hisz vénségében szültem neki!«

21:8  Amikor aztán megnőtt a gyermek, elválasztották, és elválasztása napján Ábrahám nagy lakomát rendezett.

21:9  Amikor azonban Sára látta, hogy az egyiptomi Hágár fia ingerkedik Izsákkal, az ő fiával, azt mondta Ábrahámnak:

21:10  »Dobd ki ezt a szolgálót és a fiát, mert nem fog örökölni ennek a szolgálónak a fia az én fiammal, Izsákkal!«

21:11  Nehezére esett ez a dolog Ábrahámnak a fia miatt.

21:12  De Isten azt mondta neki: »Ne essen nehezedre gyermeked és szolgálód dolga: mindabban, amit Sára mond neked, hallgass a szavára, mert Izsák utódait fogják utódodnak nevezni.

21:13  Azért a szolgáló fiát is nagy nemzetté teszem, hiszen a te magzatod!«

21:14  Kora reggel felkelt tehát Ábrahám, fogott egy kenyeret és egy tömlő vizet, rátette Hágár vállára, odaadta a gyermeket, és elbocsátotta. Az elment, és összevissza bolyongott Beerseba pusztájában.

21:15  Amikor aztán elfogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik ott lévő fa alá.

21:16  Aztán elment, és vele szemben leült egy nyíllövésnyi távolságban. Azt mondta ugyanis: »Ne lássam meghalni a gyermeket!« Leült tehát átellenben, és hangos sírásra fakadt.

21:17  Isten azonban meghallotta a gyermek hangját, és Isten angyala szólította Hágárt a mennyből: »Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a gyermek hangját arról a helyről, ahol van.

21:18  Kelj fel, vedd fel a gyermeket, fogd őt erősen a kezeddel, mert nagy nemzetté teszem őt!«

21:19  Isten azután megnyitotta az asszony szemét, mire az meglátott egy kutat. Odament, megtöltötte a tömlőt, és inni adott a gyermeknek.

21:20  Isten ettől kezdve vele volt, s az felnövekedett, a pusztában maradt, és íjász lett belőle.

21:21  Párán pusztájában telepedett le, anyja pedig feleséget szerzett neki Egyiptom földjéről.

21:22  Ebben az időben történt, hogy Abimelek és Píkol, a hadvezére azt mondta Ábrahámnak: »Veled van Isten mindenben, amit teszel.

21:23  Esküdj meg hát nekem Istenre, hogy nem ártasz sem nekem, sem az utódaimnak, sem a nemzetségemnek, hanem amilyen jó szívvel voltam én hozzád, te is olyannal leszel énhozzám, s ehhez az országhoz, amelyben jövevényként tartózkodtál.«

21:24  Azt mondta erre Ábrahám: »Megesküszöm!«

21:25  Ábrahám azonban szemrehányást tett Abimeleknek amiatt a kút miatt, amelyet Abimelek szolgái erőszakosan elvettek tőle.

21:26  De Abimelek azt felelte: »Nem tudom, ki tette ezt. Te nem jelentetted nekem, én pedig nem hallottam róla, csak ma.«

21:27  Erre Ábrahám juhokat és marhákat vett, odaadta azokat Abimeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.

21:28  Hét bárányt azonban külön állított Ábrahám a nyájból.

21:29  Abimelek megkérdezte tőle: »Mire való az a hét bárány, amelyet külön állítottál?«

21:30  Erre ő azt felelte: »Fogadd el kezemből ezt a hét bárányt: szolgáljanak tanúul nekem, hogy én ástam e kutat.«

21:31  Azért nevezték el azt a helyet Beersebának, mert ott esküdtek meg ők ketten.

21:32  Szövetséget kötöttek tehát Beersebában.

21:33  Aztán felkelt Abimelek és Píkol, a hadvezére, és visszatértek a filiszteusok földjére. Ábrahám pedig ligetet ültetett Beersebában, és ott segítségül hívta az Úr, az Örökkévaló Isten nevét.

21:34  Még sok napon át lakott a filiszteusok földjén.