HunUj - Job - 10

10:1  Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!

10:2  Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?

10:3  Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel?

10:4  Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát?

10:5  Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?

10:6  Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,

10:7  pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!

10:8  Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?

10:9  Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?

10:10  Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?

10:11  Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.

10:12  Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.

10:13  Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod:

10:14  Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.

10:15  Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat!

10:16  Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat.

10:17  Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem.

10:18  Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!

10:19  Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!

10:20  Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,

10:21  mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába,

10:22  a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség.