HunKNB - Job - 18

18:1  És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:

18:2  »Mikor értek a szóbeszéd végére? Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!

18:3  Miért tartsanak minket állatoknak, és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?

18:4  Te marcangolod magadat dühödben; kedvedért talán néptelenné váljék a föld, s a sziklák elmozduljanak helyükből?

18:5  Nemde kialszik a gonosznak világossága, és nem fénylik tüzének lángja.

18:6  Sátrában a fény elsötétül, s elalszik a mécses felette.

18:7  Erőteljes lépései elernyednek, és fondorlata földre teríti;

18:8  hálóba akad lábával, verem fonadéka fölött járkál;

18:9  lábát csapda fogja és hurok szorítja;

18:10  tőr van elrejtve számára a földön, és kelepce vár rá az ösvényen;

18:11  mindenfelől rémség ijeszti és fonja be lábát.

18:12  Erejét éhség fogyasztja, és bordáit koplalás emészti.

18:13  Elsorvasztja bőre szépségét s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;

18:14  kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott, és elküldi az iszonyat királyához.

18:15  Olyan sátorban lakik, amely már nincs is, és ként szórnak lakóhelye fölé.

18:16  Alul elszáradnak a gyökerei, felül pedig eltapossák termését.

18:17  Elvész emléke a föld színéről, nem említik nevét az utcákon;

18:18  a világosságból a sötétségbe taszítják, és elüldözik a föld kerekségéről.

18:19  Nem marad népe közt sem fia, sem sarja, és szállásán nincsenek hátrahagyottak.

18:20  Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak, s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.

18:21  Így járnak a bűnösök hajlékai, s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«