HunKNB - Job - 4

4:1  Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta:

4:2  »Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ, de ki tudja magába fojtani gondolatát?

4:3  Lám, te sokakat oktattál s erőssé tettél fáradt karokat,

4:4  szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttél roskadó térdekbe.

4:5  Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed, s amikor téged sújtott, zavarba jöttél!

4:6  Hová lett istenfélelmed, kitartásod, hová türelmed, s útjaid tökéletessége?

4:7  Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul, és tönkrement-e valahol, aki becsületes?

4:8  Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak és fájdalmat vetnek, azt is aratnak;

4:9  tönkreteszi őket Isten lehelete, elemészti haragjának vihara.

4:10  Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése, s az oroszlánkölykök fogai összetörnek!

4:11  Préda híján elpusztul a tigris, s az oroszlán kölykei elszélednek.

4:12  Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám, és fülemet lopva érte a nesze;

4:13  éjjeli álomlátás rémségei között, amikor mély álom borul az emberekre,

4:14  félelem és rettegés fogott el engem, megrendült minden csontom!

4:15  Szellő suhant el ekkor mellettem, mire felborzadt minden hajszál a fejemen;

4:16  ott állt valaki, de nem vettem ki arcát, egy alak szemeim előtt, és hallottam szava halk suttogását:

4:17  Lehet-e ember igaz Isten előtt? Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt?

4:18  Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak, még angyalaiban is talál hibát!

4:19  Nos akkor a vályogházak lakói, akiknek homokon van az alapzatuk, elpusztulnak, mint amit a moly emészt;

4:20  véget érnek reggeltől estére, elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné;

4:21  utódaikat is elveszik tőlük, meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.