HunUj - Luke - 10

10:1  Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült.

10:2  Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.

10:3  Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.

10:4  Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Útközben ne is köszöntsetek senkit.

10:5  Ha azonban egy házba beléptek, legelőször ezt mondjátok: Békesség ennek a háznak!

10:6  Ha ott a békesség fia lakozik, megnyugszik rajta a békességetek, ha pedig nem, reátok száll vissza.

10:7  Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek, igyátok, amit adnak, mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.

10:8  Ha bementek egy városba, és befogadnak titeket, azt egyétek, amit elétek tesznek.

10:9  Gyógyítsátok az ott lévő betegeket, és mondjátok nekik: Elközelített az Isten országa.

10:10  Ha pedig bementek egy városba, és nem fogadnak be titeket, menjetek ki annak az utcáira, és mondjátok ezt:

10:11  Leverjük még a port is, amely városotokból lábunkra tapadt, de tudjátok meg, hogy közel jött az Isten országa.

10:12  Mondom nektek: Sodomának elviselhetőbb sorsa lesz azon a napon, mint annak a városnak.”

10:13  „Jaj neked, Korazin! Jaj neked, Bétsaida! Mert ha Tíruszban és Szidónban történtek volna azok a csodák, amelyek nálatok történtek, zsákban és hamuban ülve régen megtértek volna.

10:14  De Tírusznak és Szidónnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítéletkor, mint nektek.

10:15  Te is, Kapernaum, talán az égig emelkedsz? A pokolig fogsz levettetni!”

10:16  „Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket elutasít, engem utasít el, és aki engem elutasít, az azt utasítja el, aki elküldött engem.”

10:17  Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel jelentette: „Uram, még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedre!”

10:18  Ő pedig ezt mondta nekik: „Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.

10:19  Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.

10:20  De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.”

10:21  Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: „Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.

10:22  Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya, és hogy ki az Atya, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú ki akarja jelenteni.”

10:23  Tanítványaihoz fordult, és nekik külön ezt mondta: „Boldog az a szem, amely látja, amit ti láttok.

10:24  Mert mondom nektek: sok próféta és király szerette volna meglátni azt, amit ti láttok, de nem látták meg, és hallani azt, amit ti hallotok, de nem hallották meg.”

10:25  Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

10:26  Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?”

10:27  Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.”

10:28  Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.”

10:29  Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?”

10:30  Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek.

10:31  Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte.

10:32  Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte.

10:33  Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta;

10:34  odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.

10:35  Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.

10:36  Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?”

10:37  Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

10:38  Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.

10:39  Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.

10:40  Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!”

10:41  Az Úr azonban így felelt neki: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz,

10:42  pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.”