HunUj - Luke - 23

23:1  Ezután elindult az egész testület, és elvitték őt Pilátushoz.

23:2  Ott így kezdték vádolni: „Megállapítottuk, hogy félrevezeti népünket, ellenzi, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja magáról, hogy ő a felkent király.”

23:3  Pilátus megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Ő pedig ezt felelte: „Te mondod.”

23:4  Pilátus erre így szólt a főpapokhoz és a sokasághoz: „Semmi bűnt nem találok ebben az emberben.”

23:5  De azok erősen állították: „Fellázítja a népet tanításával egész Júdeában, Galileától kezdve egészen idáig.”

23:6  Pilátus ezt hallva megkérdezte, hogy Galileából való-e ez az ember.

23:7  Amikor pedig megtudta, hogy Heródes hatósága alá tartozik, átküldte Heródeshez, aki szintén Jeruzsálemben tartózkodott ezekben a napokban.

23:8  Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára.

23:9  Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki.

23:10  Ott álltak a főpapok és az írástudók is, akik hevesen vádolták.

23:11  Heródes pedig katonai kíséretével együtt megvetően bánt vele, kigúnyolta, és fényes ruhába öltöztetve visszaküldte Pilátushoz.

23:12  Ezen a napon Heródes és Pilátus barátságot kötöttek egymással. Előtte ugyanis haragban voltak.

23:13  Ekkor Pilátus összehívta a főpapokat, a vezetőket és a népet,

23:14  és így szólt hozzájuk: „Ezt az embert elém hoztátok azzal, hogy a népet félrevezeti. Íme, én előttetek vallattam ki, és nem találtam ebben az emberben egyet sem azok közül a bűnök közül, amelyekkel vádoljátok.

23:15  De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem követett el:

23:16  megfenyítem tehát, és elbocsátom.” (

23:17  Ünnepenként pedig szabadon kellett neki bocsátania egy foglyot.)

23:18  Erre valamennyien felkiáltottak: „Ezt öld meg! Barabbást pedig bocsásd el nekünk!”

23:19  Ez utóbbi a városban történt lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve.

23:20  Pilátus ismét szólt hozzájuk, mert szerette volna szabadon bocsátani Jézust.

23:21  De ezek kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg őt!”

23:22  Ő azonban harmadszor is odafordult hozzájuk: „De hát mi rosszat tett ez? Nem találtam benne semmiféle halált érdemlő bűnt: megfenyítem tehát, és elbocsátom.”

23:23  De azok hangos kiáltásokkal sürgették és követelték, hogy feszítsék meg. És kiáltozásuk győzött.

23:24  Pilátus ekkor úgy döntött, hogy legyen meg, amit kívánnak:

23:25  szabadon bocsátotta azt, akit kértek, aki lázadásért és gyilkosságért volt börtönbe vetve; Jézust pedig kiszolgáltatta akaratuknak.

23:26  Amikor elvezették őt, megragadtak egy bizonyos cirénei Simont, aki a mezőről jött, és rátették a keresztet, hogy vigye Jézus után.

23:27  A népnek és az asszonyoknak nagy sokasága követte őt, akik jajgattak, és siratták őt.

23:28  Jézus pedig feléjük fordulva ezt mondta nekik: „Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok;

23:29  mert jönnek majd olyan napok, amikor ezt mondják: Boldogok a meddők, az anyaméhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!

23:30  Akkor majd kiáltani kezdik a hegyeknek: Essetek ránk! - és a halmoknak: Borítsatok el minket!

23:31  Mert ha a zöldellő fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?”

23:32  Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket.

23:33  Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől.

23:34  Jézus pedig így könyörgött: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin.

23:35  A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: „Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!”

23:36  Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki,

23:37  és így szóltak: „Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!”

23:38  Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA.

23:39  A megfeszített gonosztevők közül az egyik így káromolta őt: „Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is.”

23:40  De a másik megrótta, ezt mondva neki: „Nem féled az Istent? Hiszen te is ugyanazon ítélet alatt vagy!

23:41  Mi ugyan jogosan, mert tetteink méltó büntetését kapjuk, de ő semmi rosszat sem követett el.”

23:42  Majd így szólt: „Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.”

23:43  Erre ő így felelt neki: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”

23:44  Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön.

23:45  A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt.

23:46  Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!” És ezt mondva meghalt.

23:47  Amikor a százados látta, ami történt, dicsőítette Istent, és így szólt: „Ez az ember valóban igaz volt.”

23:48  És az egész sokaság, amely erre a látványra verődött össze, amikor látta a történteket, mellét verve hazatért.

23:49  Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt.

23:50  Volt egy József nevű ember, Arimátiából, a júdeaiak egyik városából való, a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú,

23:51  aki nem értett egyet a többiek határozatával és eljárásával, aki maga is várta az Isten országát.

23:52  Ő elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

23:53  Aztán levette, gyolcsba göngyölte, és elhelyezte egy sziklába vágott sírboltba, amelyben még senki sem feküdt soha.

23:54  Az ünnepi előkészület napja már elmúlt és megkezdődött a szombat.

23:55  Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek vele Galileából, és megnézték a sírboltot, meg azt is, hogyan helyezték el Jézus testét.

23:56  Aztán visszatértek, illatszereket és drága keneteket készítettek. Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint.