HunUj - Luke - 18

18:1  Arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk.

18:2  Ezt mondta: „Az egyik városban volt egy bíró, aki az Istent nem félte, az embereket pedig nem becsülte.

18:3  Élt abban a városban egy özvegyasszony is, aki gyakran elment hozzá, és azt kérte tőle: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.

18:4  Az egy ideig nem volt rá hajlandó, de azután azt mondta magában: Ha nem is félem az Istent, és az embereket sem becsülöm,

18:5  mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, hogy ne járjon ide, és ne zaklasson engem vég nélkül.”

18:6  Azután így szólt az Úr: „Halljátok, mit mond a hamis bíró!

18:7  Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá? És várakoztatja-e őket?

18:8  Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

18:9  Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:

18:10  „Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.

18:11  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.

18:12  Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.

18:13  A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.

18:14  Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik.”

18:15  Ezután kisgyermekeket is vittek, hogy megérintse őket. Amikor a tanítványok ezt meglátták, rájuk szóltak,

18:16  Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

18:17  Bizony, mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen nem megy be abba.”

18:18  Akkor egy előkelő ember megkérdezte tőle: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”

18:19  Jézus ezt válaszolta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten.

18:20  A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!”

18:21  Ő pedig így szólt: „Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva.”

18:22  Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: „Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.”

18:23  Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

18:24  Jézus ezt látva, így szólt: „Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van.

18:25  Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni.”

18:26  Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: „Akkor ki üdvözülhet?”

18:27  Ő így felelt: „Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges.”

18:28  Ekkor így szólt Péter: „Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged.”

18:29  Ő pedig ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért,

18:30  hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet.”

18:31  Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.

18:32  A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik,

18:33  és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad.”

18:34  Ők azonban semmit sem fogtak fel ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat.

18:35  Történt pedig, amikor Jerikóhoz közeledett, hogy egy vak ült az út mellett, és koldult.

18:36  Hallotta, hogy sokaság megy el mellette, kérdezősködött, hogy mi ez.

18:37  Megmondták neki, hogy a názáreti Jézus megy arra.

18:38  Ekkor így kiáltott fel: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

18:39  Akik elöl mentek, rászóltak, hogy hallgasson el, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávid Fia, könyörülj rajtam!”

18:40  Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék hozzá. Amikor közel jött, megkérdezte tőle:

18:41  „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” Ő így szólt: „Uram, hogy lássak.”

18:42  Jézus ezt mondta neki: „Láss! A hited megtartott.”

18:43  És azonnal megjött a szeme világa, és követte őt, dicsőítve az Istent. Amikor ezt látta az egész nép, dicsőítette Istent.