HunKNB - Matthew - 20

20:1  Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe.

20:2  Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe.

20:3  Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott ácsorogni tétlenül a piactéren.

20:4  Azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.’

20:5  Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett.

20:6  Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ‘Miért álltok itt egész nap tétlenül?’

20:7  Azt felelték neki: ‘Mert senki sem fogadott fel minket.’ Erre azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe.’

20:8  Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ‘Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.’

20:9  Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt.

20:10  Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.

20:11  Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen:

20:12  ‘Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.’

20:13  Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ‘Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?

20:14  Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.

20:15  Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?’

20:16  Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.«

20:17  Jézus ezután fölment Jeruzsálembe. Útközben külön magához hívta a tizenkét tanítványt, és azt mondta nekik:

20:18  »Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát át fogják adni a főpapoknak és az írástudóknak. Halálra ítélik őt,

20:19  és átadják a pogányoknak, hogy kicsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítsék, de harmadnapon föltámad.«

20:20  Akkor Zebedeus fiainak az anyja odament hozzá a fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen tőle valamit.

20:21  Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.«

20:22  Jézus ezt válaszolta: »Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?« Azt felelték neki: »Tudunk!«

20:23  Ő erre azt mondta nekik: »A kelyhemből ugyan inni fogtok, de nem az én dolgom eldönteni, hogy a jobbomon vagy a balomon ki üljön. Az azoké lesz, akiknek Atyám készítette.«

20:24  Amikor a többi tíz meghallotta ezt, nagyon megharagudott a két testvérre.

20:25  Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Tudjátok, hogy a nemzetek fejedelmei uralkodnak a népeken, és a nagyok hatalmaskodnak felettük.

20:26  Köztetek azonban ne így legyen, hanem aki nagy akar lenni köztetek, legyen a szolgátok,

20:27  és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok.

20:28  Hiszen az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.«

20:29  Amikor kimentek Jerikóból, nagy tömeg követte őt.

20:30  És íme, ott ült az út mellett két vak. Amint meghallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!«

20:31  A tömeg rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, de azok még hangosabban kiáltották: »Könyörülj rajtunk, Uram, Dávid Fia!«

20:32  Jézus megállt, odahívta őket és így szólt: »Mit akartok, hogy tegyek veletek?«

20:33  Azok azt felelték neki: »Uram! Hogy megnyíljon a szemünk.«

20:34  Jézusnak megesett rajtuk a szíve és megérintette a szemüket. Azonnal látni kezdtek és követték őt.