HunKNB - Matthew - 27

27:1  Amikor megvirradt, a főpapok mindnyájan, és a nép vénei, döntést hoztak Jézus ellen, hogy halálra adják őt.

27:2  Megkötözték, elvezették és átadták Pilátus helytartónak.

27:3  Amikor Júdás, aki elárulta őt, látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek.

27:4  Azt mondta: »Vétkeztem, elárultam az igaz vért.« Azok azt felelték: »Mi közünk hozzá? A te dolgod!«

27:5  Erre beszórta az ezüstöket a templomba, aztán eltávozott, elment és fölakasztotta magát.

27:6  A főpapok pedig fölszedték az ezüstöket és azt mondták: »Nem szabad ezeket betenni a kincstárba, mert vér díja.«

27:7  Miután tanácsot tartottak, megvásárolták rajta a fazekas földjét az idegenek számára temetőnek.

27:8  Ezért hívják azt a földet Vérmezőnek mind a mai napig.

27:9  Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott: »Fogták a harminc ezüstöt – ez volt az ára, ennyire becsülték őt Izrael fiai –,

27:10  és odaadták a fazekas földjéért, amint az Úr megparancsolta nekem« .

27:11  Jézus pedig ott állt a helytartó előtt. A helytartó megkérdezte tőle: »Te vagy a zsidók királya?« Jézus azt felelte: »Te mondod.«

27:12  Amikor a főpapok és vének vádolták, semmit sem válaszolt.

27:13  Akkor Pilátus azt mondta neki: »Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened?«

27:14  Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.

27:15  Ünnep alkalmával szokásban volt, hogy a helytartó elbocsát a népnek egy foglyot, akit kérnek.

27:16  Volt akkor egy híres foglyuk, akit Barabásnak hívtak.

27:17  Pilátus összehívta őket és megkérdezte tőlük: »Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?«

27:18  Tudta ugyanis, hogy irigységből adták őt a kezébe.

27:19  Miközben az ítélőszéken ült, a felesége üzenetet küldött neki: »Semmi dolgod se legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta.«

27:20  De a főpapok és vének rávették a tömeget, hogy Barabást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.

27:21  A helytartó tehát megkérdezte tőlük: »Melyiket akarjátok, hogy a kettő közül elbocsássam nektek?« Azok azt felelték: »Barabást!«

27:22  Pilátus erre azt kérdezte: »És mit tegyek Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?«

27:23  Azok mindnyájan ezt felelték: »Keresztre vele!« Ő újra megkérdezte: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Keresztre vele!«

27:24  Pilátus, látva, hogy semmire sem megy, sőt inkább zavargás támad, vizet hozatott, megmosta a kezét a tömeg előtt és így szólt: »Én ártatlan vagyok ennek a vérétől. Ti lássátok!«

27:25  Az egész nép azt felelte: »Az ő vére rajtunk és gyermekeinken!«

27:26  Erre elbocsátotta nekik Barabást, Jézust pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre.

27:27  Ekkor a helytartó katonái bevitték Jézust a helytartóságra, és összegyűjtötték köréje az egész csapatot.

27:28  Levetkőztették, vörös katonaköpenyt adtak rá,

27:29  tövisekből koronát fontak, rátették a fejére, egy nádszálat pedig a jobb kezébe, aztán térdet hajtva előtte így gúnyolták: »Üdvözlégy, zsidók királya!«

27:30  Leköpdösték, elvették a nádat és a fejét verték.

27:31  Miután így gúnyt űztek belőle, levették róla a katonaköpenyt, ráadták saját ruháit, és elvezették, hogy keresztre feszítsék.

27:32  Miközben kifelé mentek, találtak egy cirenei embert, név szerint Simont. Ezt kényszerítették, hogy vigye a keresztjét.

27:33  Amikor elérkeztek arra a helyre, amelyet Golgotának neveznek, ami Koponyahelyet jelent,

27:34  epével kevert bort adtak neki inni . Amikor megízlelte, nem akart belőle inni.

27:35  Miután felfeszítették, sorsot vetve megosztoztak a ruháin .

27:36  Azután leültek és ott őrizték őt.

27:37  A feje fölé föltették elítélésének okát. Ez volt ráírva: »Ez Jézus, a Zsidók Királya«.

27:38  Két rablót is megfeszítettek vele együtt, az egyiket jobbról, a másikat balról.

27:39  Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták ,

27:40  és ezt mondták: »Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt fölépíted, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!«

27:41  Ugyanígy a főpapok is csúfolódva mondogatták az írástudókkal és a vénekkel együtt:

27:42  »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni. Izrael királya ő, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki!

27:43  Az Istenben bízott, szabadítsa hát meg most, ha akarja! Hiszen azt mondta: ‘Az Isten Fia vagyok.’«

27:44  Így gyalázták őt a rablók is, akiket vele együtt feszítettek keresztre.

27:45  A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig.

27:46  A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

27:47  Ennek hallatára egyesek az ott állók közül így szóltak: »Ez Illést hívja.«

27:48  Az egyikük mindjárt elszaladt, hozott egy szivacsot, ecetbe mártotta, és nádszálra tűzve inni adott neki .

27:49  A többiek pedig így szóltak: »Hagyd csak, lássuk, eljön-e Illés, hogy megszabadítsa?«

27:50  Ekkor Jézus ismét hangosan felkiáltott és kiadta a lelkét.

27:51  És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek,

27:52  a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek föltámadt a teste.

27:53  Föltámadása után előjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és sokaknak megjelentek.

27:54  A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: »Ez valóban Isten Fia volt.«

27:55  Volt ott sok asszony is, akik messziről figyelték, azok, akik Galileából követték Jézust, és szolgáltak neki.

27:56  Köztük volt Mária Magdolna, Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

27:57  Mikor beesteledett, jött egy Arimateából való gazdag ember, név szerint József, aki maga is tanítványa volt Jézusnak.

27:58  Odament Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Akkor Pilátus megparancsolta, hogy adják ki neki.

27:59  József fogta a testet, begöngyölte tiszta gyolcsvászonba,

27:60  és betette sziklába vágott, saját, új sírboltjába. A sír bejáratához egy nagy követ hengerített és elment.

27:61  Mária Magdolna és a másik Mária ott voltak, és ültek a sírral szemben.

27:62  Másnap pedig, azaz a készületnap után, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és a farizeusok

27:63  és azt mondták: »Uram! Emlékszünk, hogy ez a csaló még életében azt mondta: ‘Három nap múlva föltámadok.’

27:64  Parancsold meg tehát, hogy őrizzék a sírt a harmadik napig, nehogy odamenjenek a tanítványai, ellopják, és azt mondják a népnek: ‘Feltámadt a halálból’. Ez az utóbbi csalás rosszabb lenne az előzőnél!«

27:65  Pilátus azt felelte nekik: »Van őrségtek, menjetek és biztosítsátok magatoknak, ahogy tudjátok.«

27:66  Azok pedig elmentek, lepecsételték a követ, és őrséggel biztosították maguknak a sírt.