HunKNB - I Corinthians - 11

11:1  Kövessétek példámat, ahogy én Krisztus példáját követem!.

11:2  Dicsérlek titeket, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és megtartjátok a hagyományokat, úgy, ahogy átadtam nektek.

11:3  Szeretném azonban, ha tudnátok, hogy minden férfinek feje Krisztus, az asszonynak a feje a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

11:4  Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére;

11:5  viszont minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére: mert ez ugyanaz, mintha megnyírták volna.

11:6  Ha az asszony nem fedi be a fejét, vágassa le a haját; ha viszont szégyenletes dolog az asszonynak, hogy a haját levágassa vagy leborotváltassa, fedje csak be fejét.

11:7  A férfinak nem kell befednie fejét, mert ő Isten képmása és dicsősége, az asszony azonban a férfi dicsősége.

11:8  Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból ;

11:9  és nem a férfit teremtették az asszonyért, hanem az asszonyt a férfiért.

11:10  Ezért az asszonynak viselnie kell a fején az alárendeltség jelét az angyalok miatt.

11:11  Igaz azonban, hogy az Úrban sem asszony nincs férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.

11:12  Mert amint az asszony a férfiból lett, úgy a férfi is az asszony által születik – és minden Istentől.

11:13  Ítéljétek meg ti magatok: illik-e asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?

11:14  Nem tanít-e titeket maga a természet is arra, hogy ha a férfi hosszú hajat növeszt, szégyenére válik,

11:15  ha pedig az asszony növeszt hosszú hajat, dicsőségére szolgál? Mert a haj fátyol gyanánt adatott neki.

11:16  Ha pedig valaki erről tovább akar vitatkozni, tudja meg, hogy sem nálunk, sem Isten egyházainál nincs ilyen szokás.

11:17  Ez a parancsom, s emellett nem dicsérhetem, hogy nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.

11:18  Mert először is úgy hallom, hogy amikor közösségbe gyűltök, szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem.

11:19  Mert szükséges, hogy megosztottság is legyen köztetek, hogy azok, akit a próbát kiállják, nyilvánvalókká legyenek.

11:20  Mikor tehát egybegyűltök, az már nem az Úr vacsorájának elköltése,

11:21  mert étkezés közben mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig dőzsöl.

11:22  Vajon nincsen házatok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek azokat, akiknek semmijük nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek!

11:23  Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret,

11:24  hálát adott, megtörte, és így szólt: »Ez az én testem, amely értetek van. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!«

11:25  A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: »Ez a kehely az új szövetség az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!«

11:26  Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

11:27  Aki tehát méltatlanul eszi a kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

11:28  Vizsgálja meg tehát az ember önmagát, és úgy egyék e kenyérből és igyék a kehelyből,

11:29  mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, saját ítéletét eszi és issza.

11:30  Ezért van köztetek sok beteg és gyengélkedő, és sokan meghaltak.

11:31  Ha ellenben megítélnénk önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.

11:32  Amikor pedig ítélet alá esünk, az Úr fenyít meg minket, hogy ne kárhozzunk el ezzel a világgal.

11:33  Ezért, testvéreim, amikor egybegyűltök az étkezésre, várjátok meg egymást.

11:34  Ha valaki éhes, egyen odahaza, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többit pedig majd akkor rendezem el, ha odamegyek.