HunKNB - Job - 16

16:1  És felelt Jób, és ezt mondta:

16:2  »Ilyesfélét már többször hallottam; terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!

16:3  Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak? Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?

16:4  Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti, bárcsak a helyemben lennétek!

16:5  Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném, és csóválnám fejemet fölöttetek.

16:6  Erőt öntenék belétek számmal, és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.

16:7  De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam; ha hallgatok, nem hagy el engem.

16:8  Immár elnyomott engem a fájdalom, és semmivé lett minden tagom;

16:9  ellenem tanúskodnak ráncaim, és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;

16:10  egybegyűjtötte haragját ellenem, és fenyegetve vicsorgatta rám fogait, félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.

16:11  Kitátották ellenem szájukat, szitkozódva arcul ütöttek, kínjaimmal töltötték be étvágyukat.

16:12  Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten, és bűnösök kezére adott.

16:13  Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem, nyakon ragadott és összetört engem; céltáblául tűzött ki magának.

16:14  Lándzsái röpködnek körülöttem, ágyékomat kímélet nélkül hasogatja, beleimet kiontja a földre.

16:15  Sebet seb után ejt rajtam, rám támad, mint valami hős.

16:16  Zsákot varrtam bőrömre és testemet hamuval borítottam.

16:17  Arcom megdagadt a sírástól, sötét árny ül szempillámon.

16:18  És mindezt szenvedem, holott kezem mocsoktalan, és tiszta az imádságom Istenhez.

16:19  El ne takard, föld, a véremet, és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!

16:20  Mert íme, van tanúm a mennyben, és bizonyságom a magasságban.

16:21  Barátaim szószátyárok, Istenhez sír fel szemem!

16:22  Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között, úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között! Mert íme, kevés esztendő múltával elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.