HunKNB - Numbers - 22

22:1  Aztán elindultak, és Moáb mezőségén ütöttek tábort, ott, ahol a Jordánon túl Jerikó fekszik.

22:2  Amikor pedig látta Bálák, Szefor fia mindazt, amit Izrael az amoritával cselekedett,

22:3  s hogy igen félnek tőle a moabiták, s támadását kiállni nem tudnák,

22:4  azt mondta Mádián véneinek: »Úgy eltöröl ez a nép mindenkit, aki határainkban lakik, mint az ökör a füvet, amelyet tövig lerág.« Ő volt abban az időben a király Moábban.

22:5  Követeket küldött tehát a jövendőmondó Bálámhoz, Beor fiához, aki Ammon fiainak földjén, a folyóvíz mellett lakott, hogy hívják el, s mondják neki: »Íme, egy nép kijött Egyiptomból, ellepte ennek a földnek a színét, s letelepedett velem szemben.

22:6  Gyere tehát, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam, akkor talán megverhetem valahogy és kiűzhetem földemről: tudom ugyanis, hogy áldott, akit te megáldasz, s átkozott, akire te átkot szórsz.«

22:7  Elmentek tehát Moáb vénei és Mádián vénei, kezükben a jövendölés díjával. Amikor aztán eljutottak Bálámhoz, s elmondták neki Bálák minden szavát,

22:8  az így felelt: »Maradjatok itt ez éjjel, s én majd azt felelem, amit az Úr mond nekem.« Ott maradtak tehát Bálámnál. Eljött ekkor Isten, s azt mondta neki:

22:9  »Mit keresnek ezek az emberek nálad?«

22:10  Ő azt felelte: »Bálák, Szefor fia, a moabiták királya küldte őket hozzám,

22:11  ezzel az üzenettel: ‘Íme, az a nép, amely kijött Egyiptomból, ellepte e föld színét: gyere, s átkozd meg, akkor talán valahogy megküzdhetek vele, s elűzhetem.’«

22:12  Azt mondta erre Isten Bálámnak: »Ne menj el velük, s ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.«

22:13  Felkelt tehát reggel és azt mondta a fejedelmeknek: »Menjetek földetekre, mert az Úr megtiltotta nekem, hogy veletek menjek.«

22:14  Visszatértek tehát a fejedelmek, s elmondták Báláknak: »Nem akart Bálám eljönni mivelünk.«

22:15  Erre ő ismét elküldött, sokkal több s előkelőbb fejedelmet, mint először küldött.

22:16  Amikor ezek eljutottak Bálámhoz, azt mondták: »Ezt üzeni Bálák, Szefor fia: ‘Ne vonakodjál eljönni hozzám.

22:17  Kész vagyok megtisztelni téged, s bármit akarsz, megadom neked: csak gyere, s átkozd meg ezt a népet.’«

22:18  Azt felelte Bálám: »Ha tele adja nekem Bálák a házát ezüsttel s arannyal, akkor sem változtathatom meg az Úrnak, az én Istenemnek szavát, sem arra, hogy többet, sem arra, hogy kevesebbet mondjak.

22:19  Kérlek, maradjatok ti is itt ezen az éjszakán, hadd tudjam meg, mit felel ismét az Úr nekem.«

22:20  Erre eljött Isten éjszaka Bálámhoz, s azt mondta neki: »Ha azért jöttek ezek az emberek, hogy elhívjanak, akkor kelj fel és menj el velük – de csak azt tedd, amit majd parancsolok neked.«

22:21  Bálám reggel felkelt, megnyergelte szamarát és elindult velük.

22:22  Ám Isten megharagudott, s azért az Úr angyala odaállt az útra, Bálám elé; ő a szamarán ült, s két szolga volt vele.

22:23  Amikor a szamár meglátta, hogy ott áll az Úr angyala kivont karddal az úton, letért az útról és a mezőn haladt. Bálám erre megverte, hogy visszaterelje az útra. Ekkor

22:24  az angyal két szőlőkerítés között egy szűk ösvényre állt.

22:25  Amikor a szamár meglátta, a falhoz szorult, s odaszorította utasa lábát. Erre ő ismét megverte.

22:26  Ekkor azonban az angyal egy olyan szűk helyre ment, ahol sem jobbra, sem balra nem lehetett kitérni, s eléje állt.

22:27  Amikor a szamár meglátta az ott álló angyalt, lefeküdt Bálám alatt. Erre az megharagudott és még jobban csapdosta oldalát botjával.

22:28  Ekkor megnyitotta az Úr a szamár száját, s az így szólt: »Mit vétettem neked? Miért versz meg engem most már harmadszor?«

22:29  Azt felelte Bálám: »Mert megérdemelted, s játékot űztél velem. Bárcsak lenne kardom, hogy megölhetnélek!«

22:30  Azt mondta a szamár: »Nem én vagyok-e állatod, amelyre mindig ülni szoktál mind e mai napig? Mondd, tettem-e valaha ilyesmit veled?« Bálám azt felelte: »Sohasem.«

22:31  Ugyanekkor megnyitotta az Úr Bálám szemét, úgyhogy meglátta az angyalt, amint ott állt kivont karddal az úton; erre leborult előtte arccal a földre.

22:32  Azt mondta neki az angyal: »Miért vered meg már harmadszor szamaradat? Én jöttem, hogy feltartóztassalak, mert utad gonosz, s ellenem van,

22:33  s ha szamarad le nem tért volna az útról, hogy kitérjen, amikor feltartóztattam, téged öltelek volna meg, ő pedig élne.«

22:34  Azt mondta Bálám: »Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te tartóztatsz fel; most azonban, ha nem tetszik neked, hogy elmenjek, visszatérek.«

22:35  Azt mondta az angyal: »Menj csak el velük, de vigyázz, hogy mást ne mondj, mint amit majd parancsolok neked.« Elment tehát Bálák fejedelmeivel.

22:36  Amikor Bálák meghallotta, hogy jön Bálám, kiment elé a moabiták városába, amely az árnoni határszélen van.

22:37  Azt mondta Bálámnak: »Elküldtem követeimet, hogy elhivassalak; miért nem jöttél el mindjárt hozzám? Talán azért, mert nem tudnám megadni jöveteled jutalmát?«

22:38  Az így felelt neki: »Íme, itt vagyok. De szólhatok-e majd egyebet, mint amit Isten ad a számba?«

22:39  Majd elmentek együtt, s eljutottak abba a városba, amely országának határszélén volt.

22:40  Ott Bálák marhákat és juhokat vágatott, s ajándékot küldött belőlük Bálámnak, és azoknak a fejedelmeknek, akik vele voltak.

22:41  Amikor aztán megvirradt, felvezette Baál magaslataira, s ő meglátta a néptömeg szélét.