HunKNB - Proverbs - 29

29:1  A férfira, aki a dorgálót nyakaskodva megveti, hirtelen eljön a romlás, amelyből nincs számára felépülés.

29:2  Örvend a nép, ha az igazak gyarapodnak, de sóhajt a nép, ha gonoszok jutnak uralomra.

29:3  A férfi, aki kedveli a bölcsességet, megörvendezteti atyját, aki azonban céda nőket tart, elherdálja a vagyont.

29:4  Az igazságos király talpraállítja az országot, a kapzsi férfiú azonban tönkreteszi.

29:5  A férfi, aki hízelgő, tettetett beszéddel szól barátjához, hálót vet lába elé.

29:6  A gonosz ember beleakad bűnei tőrébe, az igaz pedig ujjong és örvendezik.

29:7  Az igaz gondol a szegények jogával, a gonosz pedig nem vesz róla tudomást.

29:8  Az arcátlan emberek fellázítják a várost, a bölcsek ellenben csitítják az indulatot.

29:9  Ha bölcs ember balgával vitába száll, akár haragudjék, akár nevessen, nyugalmat nem talál.

29:10  Vérszomjas emberek megvetik az ártatlant, az igazak pedig keresik a lelkét.

29:11  A balga rögtön kiadja egész lelkét, a bölcs pedig elhalasztja és későbbre tartogatja.

29:12  Amely király örömest hallgat hazug beszédekre, annak szolgái egytől egyig gonosztevők.

29:13  Van egymás mellett szegény is, elnyomó is, mindegyik az Úrtól kapja szeme világát.

29:14  Örökre szilárd a király trónja, aki a szegénynek igazságot szolgáltat.

29:15  Vessző és korholás bölcsességet adnak, az ifjú pedig, akit szabadjára hagynak, szégyent hoz anyjára.

29:16  Ha a gonoszok gyarapodnak, a bűn is erőre kap, az igazak azonban meglátják bukásukat.

29:17  Fenyítsd fiadat, akkor nyugodalmat ad neked, és gyönyörűséget szerez lelkednek.

29:18  Látomás nélkül a nép féktelenné lesz, de boldog, ha megtartja a törvényt.

29:19  Szolgát nem lehet csak szép szóval kitanítani, mert érti ugyan, mit mondasz, de mégsem fogad szót.

29:20  Láttál-e embert, aki elsieti beszédét? A balgának több a reménye, mint neki!

29:21  Aki szolgáját gyermekkorától kényezteti, később majd makacsnak találja.

29:22  Indulatos férfi viszályt támaszt, s a heveskedő bővelkedik bűnökben.

29:23  Az embert kevélysége megalázza, az alázatosnak pedig megbecsülés jut.

29:24  Aki tolvajjal osztozik, ellensége önmagának, hallja az átkot, és még sem tesz jelentést!

29:25  Az emberektől való félelem tőrbe ejt, aki pedig az Úrban bízik, oltalmat nyer.

29:26  Sokan keresik az uralkodó színét, de az Úrtól jön mindenki ítélete.

29:27  Az igazak utálják a gonosztevőt, a gonoszok pedig attól irtóznak, aki egyenes úton jár. A fiú, aki szót fogad, megmenekszik a romlástól.