HunKNB - Proverbs - 6

6:1  Fiam, ha társadért jótálltál, ha kezedet adtad idegenért,

6:2  ha tulajdon szád szava csapdába ejtett, és rabbá tett saját beszéded,

6:3  ahogy mondom, úgy tégy, fiam, hogy kilábalj, hiszen társad kezére kerültél. Menj! Sietve keltsd fel a társadat!

6:4  Ne engedj alvást szemednek, és szendergést szempilláidnak!

6:5  Vond ki magad, mint a gazella a hurokból, s a madár a madarász tőréből.

6:6  Eredj a hangyához, te lusta! Nézd az útjait és okulj!

6:7  Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen,

6:8  mégis megszerzi táplálékát nyáron, összegyűjti élelmét aratáskor.

6:9  Meddig heversz még, lusta? Mikor kelsz fel álmodból?

6:10  Alszol egy kevéssé, szenderegsz egy kissé, összeteszed kicsit a kezedet, hogy aludj,

6:11  és beállít hozzád az ínség, mint a csavargó, s a nélkülözés, mint a fegyveres rabló! De ha serény vagy, akkor aratásod bő, mint a forrás, s az ínség messze elkerül.

6:12  Semmirekellő az istentelen ember, hamis szájjal jár,

6:13  hunyorgat szemével, sikál a lábával, és jelet ad ujjával,

6:14  álnok szívvel gonoszt forral és viszályt hint el szüntelen!

6:15  Az ilyenre hirtelen rászakad romlása, váratlanul összeroppan, és nincs számára gyógyulás.

6:16  Hat dolgot gyűlöl az Úr és hetet utál a lelke:

6:17  a fennhéjázó szemet, a hazug nyelvet, az ártatlan vért ontó kezet,

6:18  az álnok tervet forraló szívet, a gonoszra sebtében siető lábakat,

6:19  a hamis tanút, aki ontja a hazugságot, és azt, aki viszályt hint testvérek közé.

6:20  Tartsd meg, fiam, atyád parancsait, és el ne hagyd anyád tanítását!

6:21  Kösd őket szívedre mindenkor, fűzd őket nyakad köré!

6:22  Hadd járjanak veled jöttödben-mentedben, őrködjenek fölötted, amikor alszol, és velük társalogj, amikor felébredsz!

6:23  Mert a parancs fáklya, a tanítás világosság, s a fegyelem feddése az életre vezető út,

6:24  hogy megóvjanak a rossz asszonytól, az idegen nő hízelkedő nyelvétől!

6:25  Meg ne kívánd szépségét szívedben, és meg ne ejtsenek az ő kacsintásai!

6:26  Mert a céda személy díja alig ér egy kenyeret, a férjes asszony azonban drága lélekre vadász.

6:27  Vehet-e ember tüzet az ölébe úgy, hogy ruhái meg ne égjenek?

6:28  Járhat-e valaki izzó parázson úgy, hogy talpát meg ne perzselje?

6:29  Így jár, aki betér társa asszonyához, aki őt érinti, nem marad büntetlen!

6:30  Nem nagy bűnt követ el a tolvaj, ha azért lop, hogy csillapítsa éhségét,

6:31  mégis, ha rajtakapják, hétannyit fizet, oda kell adnia háza minden holmiját.

6:32  De az ember, aki házasságot tör, balgaságában vesztébe rohan.

6:33  Csúfságot és szégyent von magára, és gyalázatát le nem mossa semmi,

6:34  mert a férfi féltékenysége és haragja nem ismer kíméletet a bosszú napján,

6:35  nem enged senki könyörgésének, és váltságul nem fogad el semekkora ajándékot.