HunKNB - Proverbs - 20

20:1  Buja dolog a bor, és tombol a részegség, aki ezekben gyönyörködik, bölcs nem lesz.

20:2  A király fenyegetése olyan, mint az oroszlán bömbölése, önmaga ellen vét, aki őt felbőszíti.

20:3  Becsületére válik a férfinak, ha felhagy a viszállyal, bezzeg beleártja magát a veszekedésbe mindaz, aki balga!

20:4  A tunya a hideg miatt elhagyja a szántást, ezért nyáron koldul, de nem adnak neki!

20:5  Mint a mély víz, olyan a terv az ember szívében, de az okos ember kimeregeti azt.

20:6  Sok emberről állítják, hogy jószívű, de ki talál olyat, akiben meg lehet bízni?

20:7  Az igaz, aki tökéletességben jár, boldog gyermekeket hagy maga után.

20:8  A király, amikor ítélőszékén ül, tekintetével elszéleszt minden gonoszt.

20:9  Ki mondhatja: tiszta a szívem, tiszta vagyok a bűntől?

20:10  A kétféle súly és kétféle mérték: mindkettő utálatos Isten előtt.

20:11  A gyermeket meg lehet ismerni abból, hogy mit tesz-vesz, hogy tiszták s helyesek-e cselekedetei?

20:12  A halló fület, a látó szemet: mind a kettőt az Úr alkotta.

20:13  Ne szeresd az alvást, hogy a szegénység el ne nyomjon, tartsd nyitva szemedet, akkor jóllakhatsz kenyérrel!

20:14  »Silány! Silány!« – mondja minden vevő, s amikor elmegy, nagyra van vele.

20:15  Lehet valakinek aranya és drágaköve bőven, a legbecsesebb ékszer mégis csak az értelmes száj.

20:16  Csak vedd el a ruháját, mert kezese lett másnak, végy zálogot tőle idegenek miatt!

20:17  Édes az embernek a csalárdság kenyere, de azután szája betelik kaviccsal.

20:18  Tanácstól erősödnek a tervek, bölcs számítással kell viselni hadat!

20:19  Aki pletykával házal, elárulja a titkot, ezért ne barátkozz oktalan fecsegővel!

20:20  Aki átkozza atyját és anyját, annak mécsese a sötétség idején kialszik.

20:21  Az örökséget, amelyet eleinte siettetnek, nem áldják a végén.

20:22  Ne mondd: »Visszafizetem a gazságot!« Az Úrban bízzál, ő majd megsegít.

20:23  Utálja az Úr a kétféle súlyt, a hamis mérleg nem jó!

20:24  A férfi lépteit az Úr irányítja, hogy is érthetné meg az ember a saját útját?

20:25  Kelepce az embernek, ha valamit elsietve szentnek nyilvánít, s a fogadalom után gondolja meg a dolgot.

20:26  A bölcs király szétszórja a gonoszokat, és kereket gurít rájuk.

20:27  Az ember lelke az Úr fáklyája, amely bensőnk minden rejtekét kifürkészi.

20:28  A királyt szeretet és hűség oltalmazza, trónusát a kegyesség támogatja.

20:29  Az ifjak büszkesége az erejük, s a vének tisztessége az ősz haj.

20:30  Az ütés kék foltja megtisztítja a gonoszokat, és a verés a test belső részeit.