HunKar - Psalms - 44

44:1  Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

44:2  Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

44:3  Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted.

44:4  Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket.

44:5  Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

44:6  Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

44:7  Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

44:8  Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.

44:9  Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

44:10  Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

44:11  Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak.

44:12  Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

44:13  Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

44:14  Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek.

44:15  Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

44:16  Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem.

44:17  A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

44:18  Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

44:19  Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről:

44:20  Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

44:21  Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

44:22  Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait.

44:23  Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

44:24  Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!

44:25  Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

44:26  Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

44:27  Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!