HunKNB - Job - 10

10:1  Undorodik a lelkem az élettől! Szabadjára engedem magamban panaszomat. Szólok lelkem keserűségében!

10:2  Mondom Istennek: Ne kárhoztass engem! Jelentsd meg nekem: miért ítélsz el ennyire?

10:3  Jólesik-e neked, hogy megnyomorítasz és elnyomsz engem, kezed alkotását, a gonoszok tervét pedig megsegíted?

10:4  Vajon szemed húsból való, s úgy látsz-e te, mint ember szokott látni?

10:5  Olyanok-e napjaid, mint az ember napjai, s olyanok-e éveid, mint az emberi idők,

10:6  hogy keresed bűnömet és kutatsz vétkem után,

10:7  holott tudod, hogy semmi gonoszt nem tettem, és nincs, aki kezedből ki tudna ragadni?

10:8  Gondosan formált és alkotott engem a kezed körös-körül egészen, és ily hirtelen tönkreteszel engem?

10:9  Emlékezzél, kérlek, hogy úgy formáltál, mint az agyagot! Mégis ismét porrá akarsz tenni?

10:10  Nemde kiöntöttél, mint a tejet, megalvasztottál, mint a sajtot,

10:11  bőrrel, hússal öltöztettél engem, csonttal, ínnal illesztettél egybe,

10:12  életet és kegyelmet adtál nekem, és lélegzetem fölött gondosságod őrködött!

10:13  Bár szívedben rejtegetted, és tudom, hogy elmédben forgattad mindezeket:

10:14  ha vétkeztem, és eddig megkíméltél, miért nem engedsz bűnömtől tisztának lennem?

10:15  Ha gonosz vagyok, akkor jaj nekem! Ha pedig igaz vagyok, akkor sem járhatok emelt fővel, mert tele vagyok csapással és nyomorúsággal.

10:16  Ha büszke volnék, elfognál, mint az oroszlánt, és csodás módon újra megkínoznál.

10:17  Tanúidat állítanád újra ellenem, megnövelnéd haragodat irányomban, büntetések új hada vonulna fel ellenem.

10:18  Miért hoztál elő anyám méhéből? Bár múltam volna ki, hogy szem ne látott volna engem;

10:19  akkor olyan volnék, mintha nem is lettem volna, anyám méhéből a sírba vittek volna!

10:20  Kevés életnapom nemde, hamar véget ér! Engedd, hogy kissé sirassam fájdalmamat,

10:21  mielőtt elmegyek, hogy vissza ne térjek többé a sötét és a halál árnyékával borított földre,

10:22  a nyomorúság és sötétség földjére, ahol halálárnyék, zűrzavar és örökös iszonyat lakozik!«