HunKar - Job - 24

24:1  Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!

24:2  A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

24:3  Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.

24:4  Lelökik az útról a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

24:5  Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

24:6  A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.

24:7  Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

24:8  A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

24:9  Elszakítják az emlőtől az árvát, és a szegényen levőt zálogba viszik.

24:10  Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

24:11  Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

24:12  A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.

24:13  Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

24:14  Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

24:15  A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

24:16  Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

24:17  Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

24:18  Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szőlőkbe vivő útra.

24:19  Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

24:20  Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

24:21  A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

24:22  De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

24:23  Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24:24  Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

24:25  Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?