HunKNB - Luke - 14

14:1  Történt pedig, hogy Jézus szombaton az egyik vezető farizeus házába ment étkezni, és azok figyelték őt.

14:2  Ott egy vízkóros ember került elébe.

14:3  Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól: »Szabad-e szombaton gyógyítani vagy nem?«

14:4  Azok csak hallgattak. Erre megérintette a beteget, meggyógyította, és elbocsátotta.

14:5  Aztán így szólt hozzájuk: »Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is?«

14:6  Erre nem tudtak mit felelni.

14:7  A meghívottaknak pedig példabeszédet mondott, mert megfigyelte, hogy hogyan válogatják az első helyeket. Ezt mondta nekik:

14:8  »Amikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első helyre. Nehogy előforduljon, hogy ha nálad előkelőbbet is meghívtak volna,

14:9  odajöjjön az, aki téged és őt is meghívta, és azt mondja neked: ‘Add át a helyedet!’ És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod.

14:10  Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.

14:11  Mert aki magát fölmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, fölmagasztalják.«

14:12  Annak pedig, aki őt meghívta, ezt mondta: »Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne a barátaidat és testvéreidet hívd meg, se a rokonaidat és gazdag szomszédaidat, akik majd téged is meghívnak és viszonozzák neked.

14:13  Amikor vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.

14:14  Így boldog leszel, mert ők nem tudják azt viszonozni neked. De amikor az igazak feltámadnak, megkapod jutalmadat.«

14:15  Az egyik vendég ennek hallatára így szólt hozzá: »Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában!«

14:16  Ő pedig ezt válaszolta: »Egy ember nagy vendégséget rendezett és sokakat meghívott.

14:17  A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy szóljon a meghívottaknak: ‘Jöjjetek, mert már minden el van készítve!’

14:18  De azok közül sorra mindegyik kezdte magát kimenteni. Az első azt mondta neki: ‘Földet vettem, el kell mennem megnézni; kérlek, ments ki engem!’

14:19  A másik meg azt mondta: ‘Öt pár ökröt vettem, megyek kipróbálni őket; kérlek, ments ki engem!’

14:20  Egy másik azt mondta: ‘Most nősültem, azért nem mehetek!’

14:21  Amikor a szolga visszatért, jelentette mindezt urának. Erre a házigazda megharagudott, és ezt mondta szolgájának: ‘Menj ki gyorsan a város tereire és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat!’

14:22  A szolga jelentette: ‘Uram! Megtörtént, amit parancsoltál, de még mindig van hely.’

14:23  Akkor az Úr ezt mondta a szolgájának: ‘Menj ki az utakra és a sövényekhez! Kényszerítsd bejönni az embereket, hogy megteljék a házam.’

14:24  Mondom azonban nektek, hogy azok közül, akik hivatalosak voltak, senki sem ízleli meg a lakomámat.«

14:25  Nagy népsokaság ment vele, ő pedig hozzájuk fordult, és ezt mondta:

14:26  »Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját és anyját, feleségét és gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom.

14:27  És aki nem hordozza keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.

14:28  Mert ki az közületek, aki tornyot akar építeni, és nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, vajon van-e miből befejezni?

14:29  Nehogy miután az alapot lerakta és nem tudta befejezni, mindenki, aki látja, csúfolni kezdje őt:

14:30  ‘Ez az ember elkezdett építeni, de nem tudta befejezni.’

14:31  Vagy melyik király az, aki amikor háborúba indul egy másik király ellen, nem ül le előbb, hogy megfontolja, vajon képes-e tízezerrel szembeszállni azzal, aki húszezerrel jön ellene?

14:32  Mert ha nem, követséget küld hozzá és békét kér, amikor még messze van.

14:33  Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.

14:34  Jó a só; de ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg?

14:35  Sem a földre, sem a szemétdombra nem való, hanem hogy kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«