HunKNB - Luke - 18

18:1  Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni.

18:2  Így szólt: »Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott.

18:3  Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: ‘Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!’

18:4  Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: ‘Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok,

18:5  mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.’«

18:6  Azután így szólt az Úr: »Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró?

18:7  Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket?

18:8  Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?«

18:9  Néhány elbizakodottnak pedig, akik azt gondolták, hogy ők igazak, és másokat megvetettek, ezt a példabeszédet mondta:

18:10  »Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos.

18:11  A farizeus megállt, és így imádkozott magában: ‘Istenem! Hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igaztalan és házasságtörő, mint ez a vámos is.

18:12  Kétszer böjtölök hetente, tizedet adok mindenemből.’

18:13  A vámos pedig távol állt meg, nem merte a szemét sem az égre emelni. Mellét verve így szólt: ‘Istenem! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!’

18:14  Mondom nektek: ez megigazultan ment haza, amaz pedig nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, és aki magát megalázza, felmagasztalják.«

18:15  Odavitték hozzá a kisgyermekeket is, hogy érintse meg őket. Mikor a tanítványok meglátták ezt, szemrehányást tettek nekik.

18:16  Jézus azonban magához hívta őket, és így szólt: »Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek, s ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.

18:17  Bizony, mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem jut be oda.«

18:18  Egy előkelő ember megkérdezte tőle: »Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«

18:19  Jézus ezt mondta neki: »Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.

18:20  Ismered a parancsokat: Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, tiszteld apádat és anyádat« .

18:21  Az így felelt: »Ezeket ifjú korom óta mind megtartottam.«

18:22  Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: »Egy valami hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem!«

18:23  Ennek hallatára az nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt.

18:24  Amikor Jézus látta, hogy elszomorodott, így szólt: »Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akik gazdagok!

18:25  Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.«

18:26  Akik hallották, megkérdezték: »Hát akkor ki üdvözülhet?«

18:27  Ezt felelte nekik: »Ami az embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges« .

18:28  Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.«

18:29  Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért

18:30  anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

18:31  Ezután Jézus maga mellé vette a tizenkettőt, és azt mondta nekik: »Íme, most fölmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.

18:32  A pogányok kezébe adják, kigúnyolják, meggyalázzák és leköpdösik;

18:33  aztán megostorozzák, megölik, de harmadnapra feltámad.«

18:34  Ők azonban semmit sem értettek ebből. Rejtve maradt előttük ez a beszéd, és nem értették a mondottakat.

18:35  Történt pedig, hogy amikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az út szélén és kéregetett.

18:36  Amikor hallotta az elvonuló tömeget, megkérdezte, hogy mi az.

18:37  Megmondták neki, hogy a Názáreti Jézus megy arra.

18:38  Erre felkiáltott: »Jézus, Dávid fia! Könyörülj rajtam!«

18:39  Akik elöl mentek, ráparancsoltak, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozott: »Dávid fia! Könyörülj rajtam!«

18:40  Erre Jézus megállt, és megparancsolta, hogy vezessék őt hozzá. Amikor odaért, megkérdezte tőle:

18:41  »Mit akarsz, mit cselekedjem veled?« Az így szólt: »Uram! Hogy lássak!«

18:42  Jézus azt mondta neki: »Láss! A hited megmentett téged.«

18:43  Azonnal látott is, és követte őt, Istent magasztalva. Erre az egész tömeg, amely ezt látta, dicsőítette Istent.