HunKNB - Luke - 17

17:1  Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat.

17:2  Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül.

17:3  Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki!

17:4  Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ‘Bánom!’ – bocsáss meg neki.«

17:5  Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: »Növeld bennünk a hitet!«

17:6  Az Úr ezt felelte: »Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ‘Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!’, engedelmeskedni fog nektek.

17:7  Ki mondja közületek szolgájának, mikor az szántás vagy legeltetés után hazatér a mezőről: ‘Gyere gyorsan, ülj az asztalhoz?’

17:8  Nem azt mondja-e neki inkább: ‘Készíts nekem vacsorát, övezd fel magad és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, azután ehetsz és ihatsz majd magad is’?

17:9  Csak nem köszöni meg a szolgának, hogy megtette mindazt, amit parancsolt?

17:10  Így ti is, amikor mindent megtesztek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: ‘Haszontalan szolgák vagyunk, csak azt tettük, ami a kötelességünk volt!’«

17:11  Történt pedig, hogy miközben Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.

17:12  Amikor beért az egyik faluba, szembejött vele tíz leprás férfi. Megálltak a távolban,

17:13  és hangosan kiáltoztak: »Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!«

17:14  Amikor meglátta őket, azt mondta: »Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak!« Történt pedig, hogy amíg mentek, megtisztultak.

17:15  Az egyikük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan magasztalta Istent,

17:16  és Jézus lábai előtt arcra borulva hálát adott neki; s ez szamariai volt.

17:17  Jézus pedig így szólt: »Nemde tízen tisztultak meg? A többi kilenc hol van?

17:18  Nem volt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?«

17:19  Aztán így szólt hozzá: »Kelj föl és menj; a hited meggyógyított téged.«

17:20  Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: »Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon.

17:21  Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.«

17:22  A tanítványoknak pedig ezt mondta: »Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

17:23  Ha azt mondják majd nektek: ‘Íme, itt van’, ‘íme, ott van’; ne menjetek el és ne fussatok oda.

17:24  Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján.

17:25  De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék.

17:26  Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.

17:27  Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába . Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított.

17:28  És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek.

17:29  Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit .

17:30  Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

17:31  Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza.

17:32  Emlékezzetek Lót feleségére.

17:33  Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt.

17:34  Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

17:35  Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

17:36  Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.«

17:37  Erre megkérdezték tőle: »Hol lesz ez, Uram?« Ő azt felelte nekik: »Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.«