HunRUF - Luke - 17

17:1  Jézus így szólt a tanítványaihoz: Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.

17:2  Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson e kicsinyek közül.

17:3  Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened a testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki!

17:4  És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszatér hozzád ezt mondva: Megbántam – akkor is bocsáss meg neki!

17:5  Az apostolok így szóltak az Úrhoz: Növeld a hitünket!

17:6  Az Úr ezt válaszolta: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben – az engedelmeskedne nektek.

17:7  Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!

17:8  Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!

17:9  Vajon megköszöni annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?

17:10  Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.

17:11  Amikor Jézus úton volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.

17:12  Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,

17:13  és kiáltozva kérték: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

17:14  Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak.

17:15  Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.

17:16  Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.

17:17  Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?

17:18  Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?

17:19  És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.

17:20  Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná.

17:21  Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!

17:22  A tanítványoknak pedig ezt mondta: Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlenegyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.

17:23  Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van – ne menjetek oda, és ne fussatok utána!

17:24  Mert ahogyan a villám az egész égbolton egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.

17:25  Előbb azonban még sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.

17:26  És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is:

17:27  ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.

17:28  Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;

17:29  de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.

17:30  Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

17:31  Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza!

17:32  Emlékezzetek Lót feleségére!

17:33  Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.

17:34  Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.

17:35  Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik pedig otthagyatik.

17:36  Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.

17:37  Azok pedig ezt kérdezték tőle: Hol, Uram? Ő pedig így felelt: Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.