HunRUF - Luke - 1

1:1  Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy írásba foglalják a közöttünk beteljesedett eseményeket úgy,

1:2  amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:

1:3  magam is jónak láttam, hogy miután elejétől kezdve mindennek pontosan utánajártam, szép rendben megírjam neked, nagyra becsült Teofilosz,

1:4  hogy meggyőződhess annak a megbízhatóságáról, amire tanítottak.

1:5  Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, Abijjá rendjéből; a felesége, Erzsébet Áron leányai közül való volt.

1:6  Igazak voltak mindketten Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint.

1:7  Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten idősek voltak.

1:8  Történt pedig egyszer, hogy amikor rendjének beosztása szerint papi szolgálatát végezte Isten előtt,

1:9  a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa az illatáldozatot.

1:10  Az egész nép pedig kint imádkozott az illatáldozat órájában.

1:11  Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár mellett jobb felől.

1:12  Amikor Zakariás meglátta, megrettent, és félelem szállta meg.

1:13  De az angyal így szólt hozzá: Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, akit nevezz Jánosnak.

1:14  Örömöd lesz ő és vigasságod, és sokan örülnek majd az ő születésének,

1:15  mert nagy lesz ő az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel,

1:16  Izráel fiai közül sokakat visszatérít majd az Úrhoz, az ő Istenükhöz,

1:17  és őelőtte jár Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez térítse, és az engedetleneket az igazak lelkületére, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.

1:18  Zakariás így szólt az angyalhoz: Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg vagyok, és a feleségem is igen idős.

1:19  Az angyal pedig így válaszolt: Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt.

1:20  De íme, most megnémulsz, és nem tudsz megszólalni egészen addig, amíg ezek végbe nem mennek, mert nem hittél szavaimnak, amelyek be fognak teljesedni a maguk idejében.

1:21  A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy olyan sokáig marad a templomban.

1:22  Amikor mégis kijött, nem tudott hozzájuk szólni, és megértették, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt.

1:23  Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament.

1:24  E napok után fogant felesége, Erzsébet, és öt hónapon át nem mutatkozott. Ezt mondta:

1:25  Így tett velem az Úr azokban a napokban, amikor gondja volt arra, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.

1:26  A hatodik hónapban pedig Isten elküldte Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe

1:27  egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó József jegyese volt. A szűznek pedig Mária volt a neve.

1:28  És hozzálépve így szólt az angyal: Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!

1:29  Mária megdöbbent e szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.

1:30  Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!

1:31  Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

1:32  Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának nevezik majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját,

1:33  ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.

1:34  Mária megkérdezte az angyalt: Hogyan lehetséges ez, mivel én férfit nem ismerek?

1:35  Az angyal így válaszolt neki: A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.

1:36  Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak,

1:37  mert Istennek semmi sem lehetetlen.

1:38  Mária ezt mondta: Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint! És eltávozott tőle az angyal.

1:39  Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába.

1:40  Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.

1:41  Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Betelt Erzsébet Szentlélekkel,

1:42  és hangos szóval kiáltotta: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!

1:43  Hogyan lehetséges, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám?

1:44  Mert íme, amint meghallottam köszöntésed, ujjongva mozdult meg méhemben a magzat.

1:45  Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.

1:46  Mária pedig ezt mondta: Magasztalja lelkem az Urat,

1:47  és ujjong az én lelkem megtartó Istenemben,

1:48  mert rátekintett szolgálóleányának megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék,

1:49  mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve,

1:50  irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön.

1:51  Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat.

1:52  Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel;

1:53  éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel.

1:54  Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról,

1:55  amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.

1:56  Mária Erzsébettel maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.

1:57  Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült.

1:58  Meghallották a szomszédai és a rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és vele együtt örültek.

1:59  A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni.

1:60  Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: Nem, hanem János legyen a neve.

1:61  De ezt mondták neki: Senki sincs a rokonságodban, akit így hívnának.

1:62  Ekkor intettek az apjának, hogy milyen nevet akar neki adni.

1:63  Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak.

1:64  És azonnal megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent.

1:65  Valamennyi szomszédját félelem szállta meg, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről.

1:66  Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Az Úr keze pedig valóban vele volt.

1:67  Apja, Zakariás, betelt Szentlélekkel, és így prófétált:

1:68  Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.

1:69  Erős szabadítót támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából,

1:70  amint kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva,

1:71  hogy megszabadítson ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket;

1:72  hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

1:73  arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk,

1:74  hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki,

1:75  szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.

1:76  Téged pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétájának neveznek majd, mert az Úr előtt jársz, hogy elkészítsd az ő útjait,

1:77  hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére bűneik bocsánata által,

1:78  Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő nap a magasságból,

1:79  hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak, hogy lábunkat a békesség útjára igazítsa.

1:80  A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt addig a napig, amíg meg nem kezdte küldetését Izráelben.