HunUj - Psalms - 102

102:1  A nyomorult imádsága, amikor elcsügged, és kiönti panaszát az ÚR előtt.

102:2  Hallgasd meg, URam, imádságomat, jusson hozzád kiáltásom!

102:3  Ne rejtsd el előlem orcádat, ha szorult helyzetben vagyok! Fordítsd felém füledet, ha kiáltok, siess, hallgass meg engem!

102:4  Mert elmúlnak napjaim, mint a füst, izzanak csontjaim, mint a parázs.

102:5  Szívem olyan, mint a levágott és elszáradt fű, még az evésről is elfelejtkezem.

102:6  Hangos jajgatásom közben húsom a csontomra száradt.

102:7  A pusztai pelikánhoz hasonlítok, olyan vagyok, mint bagoly a romok közt.

102:8  Álmatlan vagyok és oly magányos, mint madár a háztetőn.

102:9  Mindennap gyaláznak ellenségeim, csúfolóim átkoznak engem.

102:10  Hamut eszem kenyér gyanánt, és italomat könnyekkel keverem

102:11  háborgó haragod miatt, mert fölemeltél, és eldobtál engem.

102:12  Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, én pedig elszáradok, mint a fű.

102:13  De te, URam, örökre megmaradsz, nemzedékről nemzedékre emlegetnek.

102:14  Indulj irgalomra Sion iránt, mert ideje, hogy megkegyelmezz neki, itt van már az ideje!

102:15  Még a köveiben is gyönyörködnek szolgáid, a porán is szánakoznak.

102:16  Félik majd, URam, nevedet a népek, és a föld királyai dicsőségedet,

102:17  amikor felépíti Siont az ÚR, és megjelenik dicsőségesen.

102:18  Törődik a gyámoltalanok imádságával, nem veti meg imádságukat.

102:19  Meg kell ezt írni a jövő nemzedéknek, hogy dicsérje az URat az újjáteremtett nép.

102:20  Mert letekintett az ÚR a szent magasságból, lenézett a mennyből a földre,

102:21  hogy meghallja a foglyok sóhajtását, és megszabadítsa a halálraítélteket.

102:22  Hirdessék az ÚR nevét a Sionon, és dicséretét Jeruzsálemben,

102:23  amikor összegyűlnek a népek és országok, hogy az URat tiszteljék.

102:24  Erőm megtört az úton, megrövidültek napjaim.

102:25  De ezt kérem: Istenem, ne vedd el életemet annak delén, te, kinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak!

102:26  Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása.

102:27  Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak,

102:28  de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége.

102:29  Szolgáid fiai színed előtt lakhatnak, utódaik is megmaradnak.