HunKar - Psalms - 73

73:1  Aszáf zsoltára. Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek.

73:2  De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

73:3  Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

73:4  Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó.

73:5  A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

73:6  Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.

73:7  A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

73:8  Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

73:9  Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

73:10  Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek;

73:11  És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

73:12  Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!

73:13  Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

73:14  Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

73:15  Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

73:16  Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

73:17  Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

73:18  Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.

73:19  Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.

73:20  Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket.

73:21  Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

73:22  Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

73:23  De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

73:24  Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.

73:25  Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

73:26  Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

73:27  Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled.

73:28  De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.