HunUj - Job - 24

24:1  Miért nincsenek a Mindenhatónál ítéletre fenntartott idők, miért nem láthatják ítéletének napjait, akik őt ismerik?

24:2  Határokat mozdítanak el, nyájakat rabolnak el, és legeltetik.

24:3  Az árvák szamarát elhajtják, az özvegyek ökrét zálogul elveszik.

24:4  Lekergetik az útról a szegényeket, meg kell lapulnia az ország minden nyomorultjának.

24:5  Olyanok, mint vadszamarak a pusztában: kimennek, hogy munkájukkal harapnivalót keressenek, mert a pusztaság ad kenyeret gyermekeinek.

24:6  A bűnösök mezején szereznek takarmányt, és az ő szőlőjükben szedegetnek.

24:7  Mezítelenül hálnak, ruhátlanul, még hidegben sincs takarójuk.

24:8  Zivatar áztatja őket a hegyekben, sziklába kapaszkodnak, ha nincs menedékhelyük.

24:9  Letépik az emlőről az árvát, és zálogul viszik el a szegénytől.

24:10  Mezítelenül járnak, ruhátlanul, és éhezve hordják a kévét.

24:11  Mások házában ütnek olajat, taposnak a borsajtókban, mégis szomjaznak.

24:12  A városban haldoklók nyögnek, megsebzettek kiáltanak segítségért, de Isten nem törődik ezzel.

24:13  Vannak, akik ellenségei a világosságnak, nem ismerik útjait, nem maradnak ösvényein.

24:14  Virradat előtt kel föl a gyilkos, hogy megölje a nyomorultat és a szegényt; a tolvaj pedig éjjel.

24:15  A parázna szeme az alkonyatot lesi: Senki szeme ne vegyen észre - gondolja -, és leplet borít az arcára.

24:16  Sötétben törnek be a házakba, nappal bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.

24:17  Mert mindnyájuknak a sűrű sötétség a reggelük, hiszen megszokták a rémítő, sűrű sötétséget.

24:18  Gyorsan eltűnnek a víz színén, birtokuk átkozott lesz az országban, nem tér be többé a szőlőskertekbe.

24:19  Szárazság és hőség elnyeli a hó levét, a holtak hazája pedig azokat, akik vétkeztek.

24:20  Még az anyaméh is elfelejti őt, férgek csemegéje lesz. Senki sem emlékszik rá többé, összetörik az álnokság, mint a fa.

24:21  Mert bántalmazza a meddőt, aki nem szült, és az özveggyel nem tesz jót.

24:22  Isten ereje megnyújtja a hatalmasnak idejét; de bár még áll, nem bízhatik életében.

24:23  Biztonságot ad neki és támaszt, de szemmel tartja útjait.

24:24  Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek, elsüllyednek, elenyésznek, mint bárki más, levágják őket, mint a kalászokat.

24:25  Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg, ki tehetné semmivé szavamat?