Site uses cookies to provide basic functionality.

OK
JOB
Prev Up Next Toggle notes
Chapter 29
Job HunKar 29:1  Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
Job HunKar 29:2  Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
Job HunKar 29:3  Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
Job HunKar 29:4  A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
Job HunKar 29:5  Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
Job HunKar 29:6  Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
Job HunKar 29:7  Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
Job HunKar 29:8  Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
Job HunKar 29:9  A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
Job HunKar 29:10  A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
Job HunKar 29:11  Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
Job HunKar 29:12  Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
Job HunKar 29:13  A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
Job HunKar 29:14  Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
Job HunKar 29:15  A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
Job HunKar 29:16  A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
Job HunKar 29:17  Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
Job HunKar 29:18  Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
Job HunKar 29:19  Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
Job HunKar 29:20  Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
Job HunKar 29:21  Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
Job HunKar 29:22  Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
Job HunKar 29:23  Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
Job HunKar 29:24  Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
Job HunKar 29:25  Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.