HunKar - Job - 3

3:1  Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá az ő napját.

3:2  És szóla Jób, és monda:

3:3  Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

3:4  Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

3:5  Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

3:6  Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

3:7  Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

3:8  Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

3:9  Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

3:10  Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.

3:11  Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

3:12  Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!

3:13  Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék –

3:14  Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.

3:15  Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

3:16  Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

3:17  Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

3:18  A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

3:19  Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.

3:20  Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivűeknek?

3:21  A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

3:22  A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

3:23  A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

3:24  Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

3:25  Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

3:26  Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.