HunUj - Luke - 17

17:1  Azután így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, aki által esnek.

17:2  Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakába, és a tengerbe vetik, mintsem egyet is megbotránkoztasson a kicsinyek közül.

17:3  Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki.

17:4  És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam - bocsáss meg neki.”

17:5  Az apostolok így szóltak az Úrhoz: „Növeld a hitünket!”

17:6  Az Úr ezt válaszolta: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben - az engedelmeskedne nektek.”

17:7  „Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás és legeltetés után megjön a mezőről: Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz!

17:8  Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts nekem valami vacsorára valót, övezd fel magadat, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!?

17:9  Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsolt neki?

17:10  Azért tehát ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok ezt: Haszontalan szolgák vagyunk, azt tettük, ami kötelességünk volt.”

17:11  Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át.

17:12  Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak,

17:13  és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!”

17:14  Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak.

17:15  Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent.

17:16  Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt.

17:17  Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?

17:18  Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?”

17:19  És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”

17:20  Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: „Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember jelekből következtethetne rá.

17:21  Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! - Mert az Isten országa közöttetek van!”

17:22  A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Jönnek majd napok, amikor szeretnétek akár egyetlen egyet is látni az Emberfiának napjai közül, de nem láttok.

17:23  Ha ezt mondják majd nektek: Íme, ott, vagy íme, itt van, ne menjetek oda, és ne fussatok utána!

17:24  Mert ahogyan a villám cikázik, és az ég aljától az ég aljáig egyszerre villan fel és fénylik, úgy jön el az Emberfia is az ő napján.

17:25  Előbb azonban még sokat kell neki szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.

17:26  És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is:

17:27  ettek, ittak, házasodtak, férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. Azután jött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.

17:28  Éppen úgy lesz, mint ahogy Lót napjaiban történt: ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek;

17:29  de amely napon Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.

17:30  Ugyanígy lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

17:31  Aki azon a napon a háztetőn lesz, a holmija pedig a házban, ne jöjjön le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, az se forduljon vissza.

17:32  Emlékezzetek Lót feleségére!

17:33  Aki meg akarja tartani az életét, elveszti, aki pedig elveszti, megtartja azt.

17:34  Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik.

17:35  Két asszony őröl ugyanott, az egyik felvétetik, a másik pedig ott hagyatik. (

17:36  Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.)”

17:37  Azok pedig ezt kérdezték tőle: „Hol, Uram?” Ő pedig így felelt: „Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk is.”