HunUj - Job - 29

29:1  Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

29:2  Bárcsak olyan volnék, mint a hajdani hónapokban! Mint azokban a napokban, amikor Isten őrzött engem!

29:3  Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam;

29:4  mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban;

29:5  amikor még velem volt a Mindenható és körülöttem voltak gyermekeim;

29:6  amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is olajpatakok ömlöttek.

29:7  Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren,

29:8  ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak.

29:9  A vezető emberek abbahagyták a beszédet, és tenyerüket a szájukra tették.

29:10  A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

29:11  Akinek a füle hallott rólam, boldognak mondott, akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott.

29:12  Mert megmentettem a segítségért kiáltó nyomorultat, és az árvát, akinek nem volt segítője.

29:13  A veszendő áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam.

29:14  Igazságot öltöttem magamra, és az is magára öltött engem, jogosság volt a palástom és a süvegem.

29:15  A vaknak szeme voltam, és lába a sántának.

29:16  Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam.

29:17  Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt.

29:18  Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, s mint a főnixmadár, sokáig élek.

29:19  Gyökerem a vízig nyúlik, ágamra éjjel harmat száll.

29:20  Dicsőségem velem együtt újul meg, íjam is kicserélődik kezemben.

29:21  Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam.

29:22  Beszédem után nem szóltak tovább, szavam permetként hullott rájuk.

29:23  Úgy vártak rám, mint az esőre, mint akiknek tavaszi esőt szomjaz a szája.

29:24  Ha nevetve fordultam feléjük, akkor ők sem hittek, ha derűs volt az arcom, nem szomorodtak el.

29:25  Én választottam meg, hogy mit tegyenek, élükön ültem, és úgy laktam közöttük, mint egy király a csapatában, mint aki gyászolókat vigasztal.