HunRUF - Mark - 4

4:1  Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren maradt; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.

4:2  Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:

4:3  Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,

4:4  és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.

4:5  Némelyik pedig a köves helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;

4:6  amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

4:7  Más része a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.

4:8  A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.

4:9  Majd hozzátette: Akinek van füle a hallásra, hallja!

4:10  Amikor egyedül maradt, a körülötte lévők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.

4:11  Jézus így szólt hozzájuk: Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívül valóknak minden példázatokban adatik,

4:12  hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.

4:13  Azután így szólt hozzájuk: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?

4:14  A magvető az igét veti.

4:15  Az útfélre esett mag: azok, akiknek hirdettetik az ige, de amikor hallgatják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.

4:16  A köves helyre vetett mag: azok, akik amikor hallgatják az igét, azonnal örömmel fogadják azt,

4:17  de nem gyökerezik meg bennük, ezért állhatatlanok, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal elbuknak.

4:18  Megint más a tövisek közé vetett mag: ezek azok, akik meghallják az igét,

4:19  de e világ gondja, a gazdagság csábítása vagy egyéb dolgok megkívánása benövi és megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.

4:20  A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.

4:21  Ezután megkérdezte tőlük: Vajon azért veszik elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?

4:22  Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.

4:23  Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!

4:24  Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok arra, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.

4:25  Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.

4:26  Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe,

4:27  azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan.

4:28  Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.

4:29  Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.

4:30  Majd így folytatta: Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?

4:31  Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,

4:32  miután pedig elvetették, megnő, és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.

4:33  Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.

4:34  Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

4:35  Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: Menjünk át a túlsó partra!

4:36  Ők pedig otthagyva a sokaságot, csatlakoztak hozzá, minthogy ő már a hajóban volt; de más hajók is követték őt.

4:37  Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.

4:38  Ő pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?

4:39  Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! És elült a vihar, és nagy csendesség lett.

4:40  Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?

4:41  Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?