HunRUF - Mark - 5

5:1  Azután elmentek a tenger túlsó partjára, a gadaraiak földjére.

5:2  Amikor kiszállt a hajóból, egyszer csak szembejött vele a sírboltok közül egy tisztátalan lélektől megszállott ember,

5:3  aki a sírboltokban lakott, és akit már lánccal sem tudott megkötözni senki,

5:4  mert már sokszor meg volt kötözve bilincsekkel és láncokkal, de szétszaggatta a láncokat, a bilincseket pedig összetörte, úgyhogy senki sem tudta megfékezni.

5:5  Éjjel-nappal mindig a sírokban és a hegyek között kiáltozott, és kővel vagdosta magát.

5:6  Amikor távolról meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,

5:7  és hangosan felkiáltott: Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságos Isten Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!

5:8  Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!

5:9  És megkérdezte tőle: Mi a neved? Az így felelt: Légió a nevem, mert sokan vagyunk.

5:10  És nagyon kérte őt, hogy ne űzze el őket arról a vidékről.

5:11  Ott a hegyoldalban egy nagy disznónyájat legeltettek,

5:12  ezért a tisztátalan lelkek azt kérték tőle: Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük!

5:13  Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

5:14  A legeltetők pedig elfutottak, és elvitték a hírt a városba és a környékre. Erre kijöttek az emberek, hogy lássák, mi történt.

5:15  Amikor Jézus közelébe értek, és látták, hogy a megszállott, akiben a légió volt, felöltözve ül, és eszénél van, félelem fogta el őket.

5:16  Akik pedig látták, elmondták nekik, hogy mi történt a megszállottal és a disznókkal.

5:17  Ekkor kérlelni kezdték Jézust, hogy menjen el a határukból.

5:18  Amikor azután beszállt a hajóba, kérte őt az előbb még megszállott ember, hogy vele maradhasson.

5:19  Ő azonban nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.

5:20  Az pedig elment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban, hogy milyen nagy dolgot tett vele Jézus, és mindenki csodálkozott.

5:21  Amikor Jézus ismét átkelt hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, ő pedig a tenger partján maradt.

5:22  Akkor jött egy zsinagógai elöljáró, név szerint Jairus, aki meglátva őt, lába elé borult,

5:23  és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.

5:24  Jézus ekkor elindult vele. A nagy sokaság követte őt, és tolongott körülötte.

5:25  Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt,

5:26  sok orvostól sokat szenvedett, és mindenét rájuk költötte ugyan, mégsem látta semmi hasznát, hanem még rosszabbul lett;

5:27  amikor hallott Jézusról, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját,

5:28  mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.

5:29  Azonnal elapadt a vérzés forrása, és érezte testében, hogy meggyógyult a bajából.

5:30  Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle, ezért a sokaságban megfordulva így szólt: Ki érintette meg a ruhámat?

5:31  Tanítványai így feleltek: Látod, hogyan tolong körülötted a sokaság, és azt kérdezed: Ki érintett meg engem?

5:32  Jézus körülnézett, hogy lássa, ki tette ezt.

5:33  Az asszony pedig, mivel tudta, mi történt vele, félve és remegve jött elő; leborult előtte, és elmondta neki a teljes igazságot.

5:34  Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!

5:35  Még beszélt Jézus, amikor emberek érkeztek a zsinagógai elöljáró házától, és ezt mondták: Leányod meghalt. Miért fárasztod még a Mestert?

5:36  Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: Ne félj, csak higgy!

5:37  És senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.

5:38  Amikor megérkeztek a zsinagógai elöljáró házához, látva a zűrzavart, a hangosan sírókat és jajgatókat,

5:39  bement, és így szólt hozzájuk: Miért csináltok ilyen zűrzavart, és miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.

5:40  Erre kinevették; de ő mindenkit kiküldve maga mellé vette a gyermek apját, anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.

5:41  Majd megfogva a gyermek kezét, ezt mondta neki: Talitha kúmi!, ami azt jelenti: Leányka, neked mondom, kelj fel!

5:42  A leányka pedig azonnal felkelt és járt, mert tizenkét éves volt már. Azok pedig azt sem tudták, hova legyenek a nagy ámulattól.

5:43  Jézus azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; azután szólt, hogy adjanak enni a leánykának.