HunUj - Mark - 4

4:1  Ismét tanítani kezdett a tengerparton, és igen nagy sokaság gyülekezett hozzá, ezért hajóba szállva a tengeren tartózkodott; az egész sokaság pedig a tengerparton volt.

4:2  Sokat tanította őket példázatokban; és ezt mondta nekik tanítás közben:

4:3  „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni,

4:4  és történt vetés közben, hogy egyik mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták.

4:5  Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és azonnal kihajtott, mert nem volt mélyen a földben;

4:6  amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

4:7  Egy másik a tövisek közé esett, de a tövisek megnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést.

4:8  A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, miután kikelt és szárba szökkent, és meghozta egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.”

4:9  Majd hozzátette: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”

4:10  Amikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték őt a példázatokról.

4:11  Jézus így szólt hozzájuk: „Nektek megadatott az Isten országának titka, de a kívülvalóknak minden példázatokban adatik;

4:12  hogy akik néznek, nézzenek ugyan, de ne lássanak, és akik hallanak, halljanak ugyan, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.”

4:13  Azután így szólt hozzájuk: „Nem értitek ezt a példázatot? Akkor hogyan fogjátok megérteni a többit?

4:14  A magvető az igét veti.

4:15  Akik az útfélen vannak: oda hull az ige; de amikor meghallják, azonnal jön a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett igét.

4:16  Akiknél a mag a sziklás talajra hullott: amikor meghallják az igét, azonnal örömmel fogadják,

4:17  de nem gyökerezik meg bennük, ezért csak ideig való, és ha nyomorúságot vagy üldözést kell szenvedniük az ige miatt, azonnal eltántorodnak.

4:18  Másoknál a tövisek közé hullott a mag: ezek meghallják az igét,

4:19  de e világ gondja, a gazdagság csábítása, vagy egyéb dolgok megkívánása megfojtja az igét, úgyhogy ez sem hoz termést.

4:20  Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz.”

4:21  Ezután így szólt hozzájuk: „Vajon azért veszik-e elő a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék?

4:22  Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna.

4:23  Ha valakinek van füle a hallásra, hallja!”

4:24  Ezt is mondta nekik: „Vigyázzatok, hogy mit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak.

4:25  Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amije van.”

4:26  Jézus ezt is mondta: „Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe,

4:27  azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.

4:28  Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban.

4:29  Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert itt az aratás.”

4:30  Majd így folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát, vagy milyen példázatba foglaljuk?

4:31  Olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön,

4:32  miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak.”

4:33  Még sok hasonló példázatban hirdette nekik az igét úgy, amint megérthették.

4:34  Példázat nélkül nem is szólt hozzájuk, maguk között azonban tanítványainak megmagyarázott mindent.

4:35  Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra.”

4:36  Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában.

4:37  Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni.

4:38  Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”

4:39  Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: „Hallgass el, némulj meg!” És elállt a vihar, és nagy csendesség lett.

4:40  Akkor ezt mondta nekik: „Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?”

4:41  Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: „Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?”