HunKNB - Job - 24

24:1  Nincsenek az idők elrejtve a Mindenható elől, de akik ismerik őt, nem tudják ítélete napjait.

24:2  Vannak, akik odébb tolják a határokat, elrabolnak nyájakat, hogy legeltessék azokat;

24:3  elhajtják az árvák szamarát, zálogul elveszik az özvegy marháját,

24:4  lelökik a szegényt az útról s elnyomják a föld nyomorultjait mind.

24:5  Mások, mint a vadszamár a vadonban, úgy mehetnek dolgukra, leshetik a prédát, s a puszta nyújt élelmet gyermekeiknek,

24:6  más mezején kell aratniuk, s a gonosz szőlőjében szüretelniük,

24:7  mezítelenül, ruha nélkül hálnak, és nincs a hidegben takarójuk.

24:8  Áznak a hegyi záporoktól, minthogy nincs födelük, a sziklához simulnak.

24:9  Erőszakot tesznek, kifosztják az árvát, megrabolják a szegény népet.

24:10  Ezek pedig mezítelenül, ruha nélkül járnak s éhesen hordják a kévéket,

24:11  falaik között olajat sajtolnak, taposnak a sajtóban és mellette szomjaznak,

24:12  a városban halálra váltak nyögnek, feljajdul a megsebzettek lelke, de Isten nem ügyel könyörgésükre.

24:13  Ezek a fény ellen lázadozók, akik nem ismerik az ő útjait, és nem járnak ösvényein:

24:14  reggeli szürkületben kel a gyilkos, megöli a szegényt és a nyomorgót, éjjel pedig elmegy tolvajnak.

24:15  A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi, és mondja: ‘Nem lát senki szeme, s az elleplezi az arcot.’

24:16  Betörnek a sötétben a házakba, amelyeket nappal megjelöltek maguknak, és nem akarnak napvilágról tudni.

24:17  Ha hirtelen feltűnik a hajnal, halál árnyékának vélik, a sötétben pedig úgy járnak, mintha nappal lenne.

24:18  ‘Könnyű az a víz színén. Átkozott a birtokrésze a földön, szüretelő nem veszi útját a szőlője felé.

24:19  Szárazság és hőség eltünteti a hó vizét, az alvilág pedig a bűnösöket.

24:20  Az anyaöl megfeledkezik róla, férgek az ő finom falatja; nem marad emlékezetben, összetörik, mint a gyümölcstelen fát.

24:21  Magtalannal barátkozik, aki nem szül, és nem tesz jót az özveggyel.

24:22  Lerántja a hatalmasokat erejével, de amikor áll, sem biztos életében.

24:23  Isten alkalmat ad neki bűnbánatra, de ő kevélyen visszaél vele; szeme azonban az ő útjain van.

24:24  Kimagaslanak egy időre, de nem lesznek állandók, lehajtják és letépik őket, mint a többit, és levágják, mint a kalász fejét.’

24:25  Talán nincs ez így? Ki hazudtol meg engem? és ki veszi semmibe szavamat?«