HunRUF - Job - 27

27:1  Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

27:2  Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,

27:3  hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,

27:4  nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.

27:5  Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.

27:6  Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.

27:7  Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.

27:8  Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?

27:9  Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül?

27:10  Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?

27:11  Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét.

27:12  Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?

27:13  Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:

27:14  Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik.

27:15  Maradékukat dögvész viszi sírba, özvegyei nem siratják őt.

27:16  Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát:

27:17  összehordta, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.

27:18  Háza, amelyet épített, mint a molyfészek, vagy mint a lombsátor, melyet a csősz készít.

27:19  Gazdagon fekszik le, de többé ezt nem teszi: mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije.

27:20  Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.

27:21  Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy, elragadja őt lakóhelyéről.

27:22  Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.

27:23  Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.