HunIMIT - Job - 4

4:1  Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:

4:2  ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?

4:3  Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;

4:4  a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.

4:5  Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?

4:6  Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!

4:7  Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?

4:8  A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;

4:9  Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.

4:10  Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.

4:11  Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.

4:12  De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.

4:13  Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:

4:14  rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.

4:15  S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.

4:16  Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:

4:17  Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?

4:18  Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;

4:19  hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.

4:20  Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.

4:21  Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!