HunIMIT - Job - 13

13:1  Lám, mindet látta szemem, hallotta fülem s meg értette.

13:2  Tudástokhoz képest tudom én is, nem esem messze tőletek.

13:3  Azonban én a Mindenhatóval beszélnék s Istennel szemben védekezni kívánok.

13:4  Azonban ti hazugsággal tapasztók vagytok, semmit se gyógyítók mindnyájatok.

13:5  Vajha hallgatva hallgatnátok, s az bölcseségül lenne nektek!

13:6  Halljátok csak védekezésemet s ajkaim pörlésére figyeljetek.

13:7  Istenért beszéltek-e jogtalanságot és érte beszéltek csalárdságot?

13:8  Személyét tekintitek-e, avagy Istenért pöröltök?

13:9  Jó lesz-e, midőn kikutat benneteket, avagy mint embert ámítanátok, ámítjátok őt?

13:10  Feddve fedd majd titeket, ha titokban személyt válogattok.

13:11  Nemde a fensége megrémítene benneteket, s rátok esne rettentése?

13:12  Emlékmondásaitok hamu-példázatok, akár agyag-magaslatok a ti magaslataitok.

13:13  Hallgassatok el előttem, hadd beszélek én, essék meg rajtam bármi is!

13:14  Bármiképpen – fogaim között viszem húsomat, s lelkemet tenyeremre teszem.

13:15  Lám, megöl engem: várakozom ő rá; csak útjaimat védeném arcza előtt.

13:16  Az is segítségemre való, hogy színe elé nem juthat képmutató.

13:17  Hallva halljátok szavamat és közlésemet füleitekkel.

13:18  Íme, kérlek, elrendeztem a jogügyet, tudom, hogy nekem lesz igazam.

13:19  Ki az, ki perbe száll velem, mert most ha hallgatnom kell, kimúlok.

13:20  Csak kettőt ne tégy velem, akkor színed elől nem rejtőzöm el:

13:21  Kezedet távolítsd el rólam, és ijesztésed ne rémítsen engem;

13:22  aztán szólíts és én felelek, vagy beszélek én s te válaszolj nekem.

13:23  Mennyi bűnöm és vétkem van nekem, bűntettemet és vétkemet tudasd velem!

13:24  Miért rejted el arczodat és ellenségednek tekintesz engem?

13:25  Vajon elhajtott levelet riasztasz-e, és száraz tarlót üldözöl?

13:26  Hogy keserűségeket irsz föl ellenem s örökölteted velem ifjúkorom bűneit;

13:27  és karóba tested lábaimat, megvigyázod mind az ösvényeimet, lábaim gyökerei köré húzod jeledet.

13:28  És ő mint a rothadék szétmállik, mint ruha, melyet moly emésztett: