HunIMIT - Job - 27

27:1  És továbbra előadta Jób a példázatát és mondta;

27:2  Él az Isten, ki elvette jogomat, s a Mindenható, ki elkeserítette lelkemet:

27:3  bizony, valameddig lelkem bennem van és Isten lehelete orromban;

27:4  nem beszélnek; ajkaim jogtalanságot s nyelvem nem szól csalárdságot!

27:5  Távol legyen tőlem, nem adok nektek igazat, amíg ki nem múltam, nem vétetem el magamtól gáncstalanságomat.

27:6  Igazságomhoz ragaszkodom, nem engedem el, nem szid szívem egyet sem napjaim közül.

27:7  Legyen olyan mint a gonosz az ellenségem és támadóm olyan, mint a jogtalan!

27:8  Mert mi az istentelennek reménye, midőn elvágja, midőn kirántja Isten a lelkét?

27:9  Kiáltását hallja-e Isten, midőn rája jön a szorongatás?

27:10  Avagy gyönyörködni fog-e a Mindenhatóban, hívhatja-e Istent minden időben?

27:11  Megtanítlak benneteket Isten keze iránt, a mi a Mindenhatónál van, azt nem titkolom el.

27:12  Lám, ti mindnyájatok láttátok, minek is hivalogtok hiábavalóan?

27:13  Ez a gonosz ember osztályrésze Istennél s az erőszakosok birtoka, melyet a Mindenhatótól kapnak.

27:14  Ha sokasodnak gyermekei – a kard számára, s ivadékai nem fognak jóllakni kenyérrel;

27:15  maradékai halálvészben temettetnek el s özvegyei nem fognak sírni.

27:16  Ha fölhalmoz ezüstöt, mint a por és öltözéket szerez, mint az agyag:

27:17  szerez, de az igaz ölti fel, s az ezüstön az ártatlan osztozkodik.

27:18  Felépítette, mint a moly, a házát s mint a kunyhót, melyet csősz készített:

27:19  gazdagon fekszik le, mint a ki nem ragadtatik el; kinyitotta szemeit s nincsen.

27:20  Utoléri őt, mint a víz, a rémség, éjjel lopta el a szélvész.

27:21  Felkapja őt a keleti szél, és eltűnik, és elviharozza helyéből.

27:22  Hajít reá s nem kímél, keze elől kell futva futnia;

27:23  összecsapják fölötte kezüket és pisszegnek rajta az ő helyéről.