HunIMIT - Job - 37

37:1  Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.

37:2  Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;

37:3  az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.

37:4  Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.

37:5  Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.

37:6  Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének

37:7  Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.

37:8  S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.

37:9  A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.

37:10  Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.

37:11  Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.

37:12  S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;

37:13  hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.

37:14  Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!

37:15  Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?

37:16  Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?

37:17  Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.

37:18  Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?

37:19  Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.

37:20  Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?

37:21  Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.

37:22  Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.

37:23  A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.

37:24  Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.