HunIMIT - Job - 32

32:1  S megszűnt ez a három férfi felelni Jóbnak, mert igaz volt a maga szemeiben.

32:2  Akkor föllobbant haragja Elihúnak, a Búzbeli Barakél fiának a Rám nemzetségből; Jób ellen lobbant föl haragja, mivelhogy igazabbnak vélte magát Istennél,

32:3  s három barátja ellen lobbant föl haragja, mivelhogy nem találtak feleletet, de Jóbot gonosznak ítélték.

32:4  Elihú pedig kivárta Jóbot szavaival, mert azok korra öregebbek voltak nálánál.

32:5  De látta Elíhú, hogy nincsen felelet a. három férfi szájában, akkor föllobbant haragja.

32:6  S megszólalt Elíhú, a Búzbeli Barakélnek fia és mondta: Fiatal vagyok én korra, ti pedig aggastyánok, azért tartózkodtam és féltem attól, hogy tudásomat közöljem veletek.

32:7  Azt mondtam: Napok beszéljenek és az évek sokasága tudasson bölcsséget.

32:8  Ámde a szellem az a halandóban s a Mindenható lehelete, a mi értelmessé teszi őket.

32:9  Nem a sokévűek bölcsek, s nem a vének értenek ítéletet;

32:10  azért mondtam: hallgass reám, hadd közöljem én is tudásomat.

32:11  Lám, várakoztam szavaitokra, figyeltem értelmezéseitekre, míg átkutatnátok a beszédeket.

32:12  Ügyeltem is reátok, de íme nincs, ki Jóbot megczáfolná, ki közületek mondásaira felelne.

32:13  Nehogy mondjátok: találtunk bölcsességet; Isten taszítsa őt el, nem ember!

32:14  De nem én hozzám intézett beszédet, nem is a ti mondásaitokkal válaszolnék neki.

32:15  Megrettentek, nem feleltek többet, elszakadtak tőlük a szavak.

32:16  Várakozzam-e, mert ők nem beszélnek, mert elállottak, nem feleltek többé?

32:17  Hadd felelek: én is a részemmel, hadd közlöm én is tudásomat.

32:18  Mert tele vagyok szavakkal, szorít engem bensőm szelleme.

32:19  Íme bensőm olyan, mint nyitatlan bor, mint a mely új tömlőkből kifakad.

32:20  Hadd beszélek, hogy megkönnyebbüljek, kinyitom ajkaimat és felelek.

32:21  Nem kell senki személyét tekintenem és embernek nem fogok hízelkedni;

32:22  mert nem is tudok én hízelkedni; csakhamar elvinne engem alkotóm.