HunIMIT - Job - 6

6:1  Felelt Jób és mondta:

6:2  Vajha mérve mérnék bosszúságomat a gyötrelmemet mérlegre vetnék egyaránt!

6:3  Mert most tengerek fövenyénél nehezebb, azért megzavarodtak szavaim.

6:4  Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, a melyeknek mérgét lelkem issza; Isten ijedelmei sorakoznak ellenem.

6:5  Ordít-e a vadszamár a pázsiton, avagy bőg-e az ökör abraka mellett?

6:6  Ehető-e a mi ízetlen, só nélkül, avagy van-e íz a tojás fehérjében?

6:7  Vonakodott hozzá nyúlni a lelkem; azok az én kórságos ételem.

6:8  Bárcsak beteljesednék kérésem s reményemet megadná Isten;

6:9  s tetszenék Istennek, hogy összezúzzon engem, megoldaná kezét, hogy véget vessen nekem!

6:10  Akkor volna még vigasztalásom – fölszökném kíméletlen fájdalomban – hogy nem tagadtam meg a Szentnek szavait.

6:11  Mi az erőm, hogy várakozzam, s mi a végem, hogy türtessem magam?

6:12  Avagy kövek ereje-e az én erőm, vagy ércz az én húsom?

6:13  Hiszen segítségem nincs bennem, és üdvösségem elutasíttatott tőlem.

6:14  Az elcsüggedőt barátjától szeretet illeti, ha el is hagyja a Mindenható félelmét!

6:15  Testvéreim hűtelenek lettek mint a patak, mint a hogy medrükben a patakok eltűnnek.

6:16  A melyek sötétlenek a jégtől, bennök rejtőzik el a hó;

6:17  mikor hőség éri, megsemmisülnek, midőn meleg van, elenyésznek helyükből.

6:18  Kanyarodnak útjuk ösvényei, elhúzódnak a pusztaságban és elvesznek.

6:19  Ide tekintettek Téma karavánjai, Sába vándorcsapatai reménykedtek bennük;

6:20  megszégyenültek, hogy bíztak, elérkeztek odáig és elpirultak.

6:21  Mert most az övéi vagytok, láttok rettegést és féltek.

6:22  Hát mondtam-e: adjatok nékem, és vagyontokból vesztegetést ajáljatok értem,

6:23  és szabadítsatok ki szorongatónak kezéből s zsarnokok kezétől váltsatok meg engem?

6:24  Tanítsatok engem s én elhallgatok, és ha mit tévedtem, értessétek meg velem.

6:25  Mi hathatósak az egyenes beszédek, de miképp fedne feddés, minő a tietek?

6:26  Szókat tekintetek-e feddésnek és szélnek az elcsüggedettnek beszédeit?

6:27  Még árvának is nekiestek és áskálódtok barátotok ellen.

6:28  Most hát egyezzetek bele, forduljatok felém, arczotokba vajon hazudom-e?

6:29  Térjetek meg, kérlek, ne essék jogtalanság, igen, térjetek meg, folyton áll ebben az igazam!

6:30  Van-e nyelvemen jogtalanság, avagy ínyem nem érezné-e a gyötrelmeket?