HunIMIT - Job - 3

3:1  Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.

3:2  Megszólalt Jób és mondta:

3:3  Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.

3:4  Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.

3:5  Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.

3:6  Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.

3:7  Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.

3:8  Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.

3:9  Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.

3:10  Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.

3:11  Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?

3:12  Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?

3:13  Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;

3:14  királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,

3:15  vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.

3:16  Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!

3:17  Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.

3:18  Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.

3:19  Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.

3:20  Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?

3:21  Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;

3:22  kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.

3:23  A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?

3:24  Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.

3:25  Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.

3:26  Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.