HunIMIT - Job - 31

31:1  Szövetséget kötöttem szemeimmel, hogyan vetnék hát ügyet hajadonra?

31:2  Hisz mely osztályrész jut Istentől felülről s mely örökség a Mindenhatótól a magasból?

31:3  Nemde balsors a jogtalannak s viszontagság a gonosztevőknek.

31:4  Nemde ő látja útaimat s mind a lépéseimet megszámlálja!

31:5  Ha hamissággal jártam és csalárdságra sietett a lábam –

31:6  mérjen meg engem igaz serpenyőn s tudja meg Isten gáncstalanságomat –

31:7  ha léptem elhajolt az útról és szemeim után járt a szívem, kezeimhez hiba tapadt:

31:8  hadd vessek és más egyék, és sarjaim tépessenek ki gyökerestül!

31:9  Ha szívem elcsábíttatta magát asszony miatt, felebarátom ajtaján leskelődtem:

31:10  másnak őröljön a feleségem és mások hajoljanak reá;

31:11  mert gazság az, s bírák elé való bűn az,

31:12  mert tűz az, mely az enyészetig emészt, s minden termésemet gyökerestül tépi ki!

31:13  Ha megvetettem szolgám és szolgálóm jogát, mikor pöröltek velem –

31:14  hiszen mit teszek majd, midőn Isten fölkel s midőn számon kér, mit felelek neki,

31:15  hiszen az anyaméhben ki engem alkotott, alkotta őt és Egy formált minket a méhben –

31:16  ha megvontam a kívántat a szegényektől s az özvegy szemeit epesztettem,

31:17  s én egyedül ettem falatomat s árva nem evett belőle

31:18  – hisz ifjúkorom óta nálam nőtt fel, mint atyánál, s mint anyám méhéből valót úgy vezettem -;

31:19  ha láttam bujdosót öltözet nélkül s takarója nincs a szűkölködőnek,

31:20  ha nem áldottak engem ágyékai s bárányaim nyíretéből fel nem melegedett;

31:21  ha fölemeltem kezemet az árvára, midőn a kapuban láttam segítségemet:

31:22  vállam essék ki a lapoczkájából és törjék el karom a szárából;

31:23  mert rettenet nekem az Istentől való balsors, s fensége miatt nem tehetném!

31:24  Ha aranyat tettem bizalmammá és a színaranyat mondtam bizodalmamnak;

31:25  ha örültem, hogy nagy a vagyonom s hogy sokat ért el kezem;

31:26  ha láttam a napvilágot, hogy ragyog, s a holdat, a mint dicsőn halad,

31:27  és szívem elcsábult titokban és kezem csókra nyúlt a szájamhoz:

31:28  az is bíró elé való bűn, mert megtagadtam volna Istent felülről!

31:29  Ha örültem gyűlölőm elesésén s felbuzdultam, midőn baj érte –

31:30  hisz nem engedtem ínyemet, hogy vétkezzen, hogy átokkal kérjem lelkét -;

31:31  ha nem mondták sátram emberei: bár volna, ki húsából nem lakott jól

31:32  az utczán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtaimat -;

31:33  ha emberek módjára takargattam bűntetteimet, keblemre rejtve bűnömet,

31:34  mert rettegtem a nagy tömegtől s megijesztett a családok gúnyja, úgy hogy csendben voltam, nem mentem ki a kapun!

31:35  Vajha volna, ki rám hallgatna – íme jegyem, feleljen nekem a Mindenható – és a vádlevél, melyet írt a pörös felem:

31:36  bizony, vállamon hordanám azt, felfűzném koszorúnak magamra,

31:37  lépéseim számát bevallanám neki, akár egy fejedelem közeledném hozzá!

31:38  Ha ellenem kiáltott földem s egyaránt sírtak barázdái;

31:39  ha erejét emésztettem pénz nélkül és gazdájával kileheltettem lelkét:

31:40  búza helyett sarjadjon bogáncs, és árpa helyett gazfű! Vége Jób beszédeinek.