HunIMIT - Job - 9

9:1  Felelt Jób és mondta:

9:2  Valóban tudom, hogy így van; miképpen is igazulhat Istennel szemben a halandó?

9:3  Ha kíván pörölni vele, nem felel neki egyre sem ezer közül.

9:4  Szívre bölcs, erőre hatalmas! Ki keményítette meg magát ellene és sértetlen maradt?

9:5  A ki hegyeket mozdít el, s nem is tudják, a melyeket felforgatott haragjában;

9:6  a ki megreszketteti a földet a helyéről, hogy oszlopai megrendülnek;

9:7  a ki szól a napnak s nem ragyog fel, s a csillagokra pecsétet tesz;

9:8  kiterjeszti az eget egymagában s lépdel a tenger magaslatain;

9:9  teremti a gönczölszekerét, az óriont s a fiastyúkot meg a Délnek kamaráit;

9:10  a ki nagyokat tesz kikutathatatlanúl, csodásokat, úgy hogy számuk sincsen:

9:11  lám, elvonul mellettem s nem látom, elhalad s nem veszem észre;

9:12  ha kit elragad, ki utasítaná vissza, ki szólna hozzá mit mívelsz?

9:13  Isten nem fordítja el haragját, alatta legörnyedtek Ráháb segítői;

9:14  hát még hogy felelnék én neki, választanám szavaimat vele szemben!

9:15  A ki, ha igazam volna, nem felelnék, az én bírámhoz könyörögnék.

9:16  Ha szólítanám s felelne nekem, nem hinném, hogy figyel szavamra.

9:17  A ki viharban rám rohan, hogy sebeimet sokasítsa ok nélkül.

9:18  Nem enged lélegzetet vennem, hanem jóllakat keserűségekkel.

9:19  Ha erőn fordul meg: íme a hatalmas, és ha ítéleten: ki idéz meg engem?

9:20  Ha igazam volna, szájam ítélne el engem; gáncstalan vagyok, fonákká tesz engem.

9:21  Gáncstalan vagyok, nem ismerem lelkemet, megvetem életemet!

9:22  Egyre megy; azért azt mondom: Gáncstalant és gonoszt semmisít ő meg.

9:23  Ha hirtelen öl az ostor, az ártatlanok elcsüggedésén gúnyolódik.

9:24  Az ország gonoszok kezébe adatott; bíráinak arczát eltakarja, ha ő nem, ugyan kicsoda?

9:25  Napjaim pedig gyorsabbak voltak a futárnál, eliramodtak, nem láttak jót.

9:26  Tovavonultak akár gyékényhajók, mint sas lecsap az étkére.

9:27  Ha azt mondtam, hadd felejtem el panaszomat, hagyom abba bánatos arczomat s hadd derülök fel:

9:28  megfélemedtem mind a fájdalmaimtól, tudtam, hogy nem fogsz engem ártatlannak mondani.

9:29  Nekem bűnösnek kell lennem – minek fáradozzam hát hiába?

9:30  Ha megmosakodnám hóvízben s lúggal tisztítanám kezeimet:

9:31  akkor a verembe mártanál engem, hogy megutálnának ruháim.

9:32  Mert nem ember ő mint én, bogy felelhetnék neki, hogy együtt mehetnénk be ítéletre.

9:33  Nem létezik, ki közöttünk dönt, ki rá tenné kezét mindkettőnkre.

9:34  Távolítsa el rólam vesszejét, s rettentése ne ijesszen engem:

9:35  majd beszélnék s nem félnék tőle, mert nem olyan vagyok én magamban.