HunKNB - Mark - 4

4:1  Később ismét tanítani kezdett a tenger mellett. Nagy tömeg gyülekezett köré, ő pedig a bárkába szállva leült a tavon, a tömeg pedig a parton maradt.

4:2  Példabeszédekben sok mindenre tanította őket:

4:3  »Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni.

4:4  Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Jöttek az ég madarai és fölkapkodták.

4:5  Egy másik köves helyre esett, ahol nem sok földje volt. Hamarosan kikelt, mert nem volt mélyen a földben,

4:6  de mikor kisütött a nap, elfonnyadt, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.

4:7  Ismét másik a tövisek közé esett, és amikor felnőttek a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.

4:8  A többi azonban jó földbe esett. Ezek felnőttek és gyarapodtak, végül termést hoztak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«

4:9  Majd ezt mondta: »Akinek van füle a hallásra, hallja meg.«

4:10  Mikor egyedül maradt, a vele lévők és a tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd felől.

4:11  Ezt mondta nekik: »Nektek adatott, hogy ismerjétek az Isten országa titkát, azoknak pedig, akik kívül vannak, minden példabeszédekben hangzik el,

4:12  hogy nézvén nézzenek és ne lássanak, hallván halljanak és ne értsenek; nehogy megtérjenek és bűneik bocsánatot nyerjenek« .

4:13  Majd így folytatta: »Nem értitek ezt a példabeszédet? Hát hogyan értitek meg majd a többi példabeszédet?

4:14  A magvető az igét veti.

4:15  Akiknél az ige az útszélre esik, azok, amikor hallják azt, mindjárt jön a sátán, és elviszi az igét, amely a szívükbe hullott.

4:16  Hasonlóképpen amelyek köves helyre hullanak, azok, amikor hallják az igét, mindjárt befogadják örömmel,

4:17  de nem ver bennük gyökeret, hanem csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkoznak.

4:18  Mások pedig, amelyek a tövisek közé hullanak, azok, akik az igét hallják,

4:19  de a világi gondok, a csalóka gazdagság és más dolgok kívánsága betölti őket, s ezek elfojtják az igét, így az terméketlen marad.

4:20  A jó földbe vetett magok pedig azok, akik az igét meghallják, befogadják és termést hoznak, az egyik harmincszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik pedig százszorosat.«

4:21  Aztán így szólt hozzájuk: »Vajon arra való a lámpa, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék?

4:22  Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna.

4:23  Akinek van füle a hallásra, hallja meg!«

4:24  Majd így folytatta: »Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek.

4:25  Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.«

4:26  Ezután így szólt: »Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe.

4:27  Azután már akár alszik, akár fölkel éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan.

4:28  Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban.

4:29  Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás« .

4:30  Majd így szólt: »Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük?

4:31  Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van;

4:32  de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai .«

4:33  Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni.

4:34  Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

4:35  Amikor aznap beesteledett, így szólt hozzájuk: »Menjünk át a túlsó partra!«

4:36  Erre azok elbocsátották a tömeget, őt pedig magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Több bárka is kísérte őket.

4:37  Nagy szélvész támadt, s a hullámok becsaptak a bárkába, úgy, hogy már-már megtelt.

4:38  Ő pedig a bárka hátsó végében egy vánkoson aludt. Felkeltették, s ezt mondták neki: »Mester! Nem törődsz vele, hogy elveszünk?«

4:39  Ő fölkelt, megfenyegette a szelet, és azt mondta a tengernek: »Csendesedj és némulj el!« Erre elállt a szél és nagy csendesség lett.

4:40  Azután hozzájuk fordult: »Miért vagytok gyávák? Még mindig nincs hitetek?«

4:41  Erre nagy félelem fogta el őket, és azt kérdezgették egymástól: »Ki ez, hogy a szél és tenger is engedelmeskedik neki?«