HunKNB - Mark - 6

6:1  Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték.

6:2  Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: »Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által?

6:3  Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?« És megbotránkoztak benne.

6:4  Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonai között és a házában.«

6:5  Nem is tudott egy csodát sem tenni ott, csak néhány beteget gyógyított meg, rájuk téve kezét.

6:6  És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.

6:7  Aztán magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett.

6:8  Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben.

6:9  Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe.

6:10  Azt mondta nekik: »Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan.

6:11  Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.«

6:12  Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.

6:13  Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

6:14  Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: »Keresztelő János támadt fel a halálból, azért működnek benne a csodatévő erők.«

6:15  Mások pedig így szóltak: »Illés ő.« Ismét mások azt mondták: »Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.«

6:16  Ezeket hallva Heródes így szólt: »János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.«

6:17  Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette.

6:18  János ugyanis azt mondta Heródesnek: »Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.«

6:19  Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem volt képes rá.

6:20  Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, ezért védelmébe vette, őt hallgatva sokszor kétkedés fogta el, és szívesen hallgatta.

6:21  Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek,

6:22  bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: »Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.«

6:23  Meg is esküdött neki, hogy: »Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!«

6:24  Az kiment és megkérdezte anyjától: »Mit kérjek?« Az így szólt: »Keresztelő János fejét.«

6:25  Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: »Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.«

6:26  A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni.

6:27  Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben,

6:28  elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának.

6:29  Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.

6:30  Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak.

6:31  Ő ekkor azt mondta nekik: »Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.« Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük.

6:32  Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül.

6:33  Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket.

6:34  Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megesett rajtuk a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok , és sok mindenre kezdte őket tanítani.

6:35  Amikor az óra már későre járt, odamentek hozzá tanítványai, és azt mondták neki: »Sivár ez a hely és az idő későre jár.

6:36  Bocsásd el őket, hogy a környékbeli majorokba és falvakba menjenek és élelmet vegyenek maguknak.«

6:37  Ő azonban ezt felelte nekik: »Adjatok nekik ti enni.« Azok így válaszoltak: »Menjünk el és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?«

6:38  Erre megkérdezte tőlük: »Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg.« Mikor megszámolták, azt mondták: »Öt darab, és két halunk.«

6:39  Ő megparancsolta nekik, hogy telepítsék le mindnyájukat csoportokban a zöld füvön.

6:40  Letelepedtek tehát csoportonként százával, ötvenével.

6:41  Akkor fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre, áldás mondott, és megtörte a kenyereket. Azután odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék. A két halat is elosztotta valamennyiük között.

6:42  Mindnyájan ettek és jóllaktak.

6:43  A megmaradt kenyérdarabokkal és a halakkal tizenkét kosarat töltöttek meg.

6:44  Akik ettek a kenyerekből, ötezren voltak, csak a férfiak.

6:45  Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget.

6:46  Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni.

6:47  Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon.

6:48  Látta őket küszködni az evezéssel – mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni.

6:49  Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak,

6:50  mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: »Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!«

6:51  Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban.

6:52  Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.

6:53  Átkeltek a tavon, és Genezáret földjére jutottak és kikötöttek.

6:54  De mihelyt kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön felismerték őt,

6:55  és körbefutva az egész környéken elkezdték a betegeket ágyastól összehordani oda, ahol hallották, hogy ott van.

6:56  Amerre csak betért a falvakba, majorokba vagy városokba, az utcákra tették a betegeket, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Mindazok, akik megérintették őt, meggyógyultak.