HunKNB - Mark - 5

5:1  Nemsokára átjutottak a tengeren túlra a gerázaiak földjére.

5:2  Amint kilépett a bárkából, mindjárt elébe ment egy ember a sírok közül, aki a tisztátalan lélek hatalmában volt

5:3  és sírboltokban lakott. Már láncokkal sem tudták megkötözni.

5:4  Sokszor béklyóba és láncra verték, de elszakította a láncokat, összetörte a bilincseket, és senki sem tudta őt megfékezni.

5:5  Éjjel-nappal mindig a sírboltokban és a hegyekben tanyázott, kiáltozott és kövekkel roncsolta magát.

5:6  Amikor messziről meglátta Jézust, odafutott, leborult előtte,

5:7  és nagy hangon kiáltotta: »Mi közöm hozzád, Jézus, a magasságbeli Isten Fia? Az Istenre kényszerítlek, ne gyötörj engem!«

5:8  Ő ugyanis azt mondta neki: »Tisztátalan lélek, menj ki az emberből!«

5:9  Ekkor megkérdezte tőle: »Mi a neved?« Az így válaszolt neki: »Légió a nevem, mert sokan vagyunk.«

5:10  És könyörögve kérte őt, hogy ne űzze ki arról a vidékről.

5:11  Volt ott a hegy körül a legelőn egy nagy disznócsorda.

5:12  Az ördögök azt kérték tőle: »Küldj minket a disznókba, hadd menjünk beléjük.«

5:13  Jézus megengedte nekik. A tisztátalan lelkek kimentek és megszállták a disznókat. Erre a kétezernyi csorda a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.

5:14  Akik legeltették őket, elfutottak, s hírül vitték ezt a városba és a falvakba. Az emberek kimentek, hogy lássák, mi történt.

5:15  Jézushoz érve látták, hogy az ördögseregtől megszállott felöltözve, ép ésszel ül, és félelem fogta el őket.

5:16  A szemtanúk pedig elbeszélték nekik, hogy mi történt az ördöngössel és a disznókkal.

5:17  Ezért kérni kezdték őt, hogy távozzék el a határukból.

5:18  Amikor beszállt a bárkába, az ember, aki megszállott volt, kérte őt, hogy vele mehessen.

5:19  De Jézus nem engedte meg neki, hanem így szólt: »Menj haza a tieidhez, és hirdesd nekik, milyen nagy dolgot művelt veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad!«

5:20  Az el is ment, és elkezdte hirdetni a Tízvárosban, hogy Jézus milyen nagy dolgot cselekedett vele. És mindenki csodálkozott.

5:21  Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt.

5:22  Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult,

5:23  és így esedezett hozzá: »A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!«

5:24  El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta.

5:25  Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt,

5:26  és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett,

5:27  amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját.

5:28  Azt gondolta: »Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.«

5:29  Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől.

5:30  De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: »Ki érintette meg a ruhámat?«

5:31  Tanítványai azt felelték neki: »Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?«

5:32  Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az.

5:33  Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent.

5:34  Ő pedig ezt mondta neki: »Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.«

5:35  Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: »A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?«

5:36  Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: »Ne félj, csak higgy!«

5:37  Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére.

5:38  Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házához, ahol látta a tolongást, s a hevesen sírókat és jajgatókat.

5:39  Bement, és azt mondta nekik: »Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.«

5:40  De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.

5:41  Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: »Talíta, kúmi!« – ami azt jelenti: »Kislány, mondom neked, kelj fel!« –

5:42  A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt ugyanis. Mindenki nagyon csodálkozott.

5:43  Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak a lánynak enni.